Kormányunk baráti médiájában jelent meg az a sommás ítélet, amely szerint az olimpia megrendezését revolverező népszavazás támogatása egyenlő egyfajta hazaárulással. Jómagam, a demokrácia elkötelezett híveként hiszek a népszavazás intézményében és bármilyen kérdés esetében lehetséges eszköznek tekintem, ugyanakkor hajlandó vagyok megvizsgálni annak a lehetőségét, hogy az olimpiaellenes népszavazás támogatása valóban lehet-e hazaárulás.

A hazaárulás az adott nemzet biztonsága ellen saját állampolgára(i) által elkövetett bűncselekmény.
Wikipédia

Az olimpiáról tudjuk,

hogy veszélyes jószág; irgalmatlanul sok pénzbe kerül, szinte sohasem hoz nyereséget, viszont cserébe képes legyalulni a nem jómódú, de annál korruptabb állami gazdaságokat.

Az ügyvezető (Orbán Viktor) részéről eleve meglehetősen modortalan, ha leszarja a tulajdonosok véleményét a 3.000.000.000.000 (3 000 milliárd, egyébként egyes becslések szerint inkább 4-5 000 milliárd) adóforint elégetésével kapcsolatban, amivel kockára teszi az egész túrós hátú gebét és még a legjobb esetben is csak nullszaldóra jöhet ki a buli, leszámítva persze az építtető és vendéglátós rokonokat, akik nyilván szénné keresnék magukat a zsebünkön.

De álljon meg a menet!

Eleve, hát már hogy a fenébe lenne bűncselekmény az, ha a tulajdonosok dönteni akarnak egy ilyen horderejű - és ennyire rizikós - befektetésről?!? Aki ilyet állít az nem pusztán a demokráciát árulja el, hanem a puszta emberi gondolkodást is!

És egyáltalán: hogy merészeli Bárki az istenadta Tulajdonosok bármiféle döntése kapcsán azt sugallni, hogy az valamiféle bűn lehet?!? Persze, láttunk már olyat, hogy a Tulaj teljesen hülye, és ahelyett, hogy támogatná a maradandó stadionok, grandiózus metrójáratok, miniszterelnöki paloták, kisvasutak és gázszerelő kiskirályságok felépítését, inkább olyan múlandó ostobaságokra költ, mint az emberek egészsége, a gazdaság fejlesztése vagy például az oktatás finanszírozása.

Na de akkor is a Tulajdonosoké a cég, nem pedig az egyszeri ügyvezetőé, akit négyévente gondtalanul kirúghatnak, ha túl magasról hugyozik a medencébe! A tulajdonosok döntési jogát pedig bármiféle bűnnek beállítani, na ez aztán az igazi hazaárulás! 

Javaslom ugyanakkor, hogy vizsgáljunk meg néhány másik esetet, majd ki-ki döntse el, hogy vajon melyik meríti ki a hazaárulás fogalmát:

Közpénz jelleg fosztó törvény - Bánki Erik

A Fidesz képviselője törvényjavaslatot nyújt be arról, hogy az állampolgárok MNB által kezelt adóforintjai elveszíthessék közpénz jellegüket, azaz szabadon el lehessen őket lopni.

Olimpiaellenes Népszavazás - Momentum Mozgalom

Angolul, franciául és feltehetősen más nyelveken is beszélő fiatalok aláírást gyűjtenek azért, hogy népszavazás döntsön az olimpia megrendezéséről, azaz Magyarország eddigi legdrágább sportberuházásáról.

Paks 2 - Orbán Viktor

Elnökünk személyesen köt megállapodást a magyar állampolgárok 3.700.000.000.000 (3700 milliárd) adóforintját kitevő beruházásról, verseny és ellenajánlatok nélkül, ráadásul pont azokkal, akiktől nem szeretnénk annyira függeni, különösen, ha energiáról van szó.

Letelepedési kötvény biznisz - Rogán-Habony-Orbán

Azaz idegenek betelepítése pusztán pénzügyi alapon, véletlenül sem segítségnyújtás, keresztényi, humanitárius szempontok vagy Uniós megállapodások alapján, hanem azért, hogy Orbán haverjai még jobban megszedjék magukat. Az államnak az üzletek minimális hasznot hoztak, a beérkezett személyek viszont komoly kockázatot jelentenek Magyarországnak és az Európai Uniónak is.

A 2006-os zavargások necces kezelése - Gyurcsány Ferenc

Gyurcsány Ferenc miniszterelnök a 2006. őszi események során többször az Igazságügyi és Rendészeti Minisztériumot (IRM) megkerülve, közvetlenül tárgyalt rendőrségi vezetőkkel. A zavargások elfojtása közben ártatlan civilek és munkájukat tisztességgel végző rendőrök százai sebesültek meg. A miniszterelnök később a Fideszt vádolta a zavarkeltés szervezésével.

Magánnyugdíjpénztárak államosítása - Fidesz parlamenti frakció, Orbán Viktor

A frakció simán megszavazta, hogy a Kormány ellopjon 3.000.000.000.000 forint magánmegtakarítást, ezzel megsemmisítve az öngondoskodás földből éppen csak kicsírázó jelenségét Magyarországon. A pénz sehol, illetve Viktorunk gyakorlatilag áttette az állam büdzséjébe, alig hét hónap alatt elköltötte szinte az egészet, majd büszkén megállapította, hogy Magyarország gyarapodik.

És végül még egy kérdés

amit pusztán Orbán Viktor tiszteletére teszek fel, hiszen neki köszönhetjük, hogy ma már nem kell píszínek lenne, és őszintén, egyenesen meg lehet beszélni a dolgokat:

Nincs itt kérem látnivaló, tessék csak odébbállni, mindennapos történet ez, tucatsztori, amin csak a mindenféle bajkeverő online firkászok csámcsognak két unikum között.

Amikor kicsi voltam, a nagymamám rengeteg történetet mesélt, bezárt újságokról, elhurcolt emberekről, gulágról, cenzúráról, lábbal tiport jogokról és arról, hogy csak egy párt, egy tv csatorna és egy vezér lehetett. Megtanultam tőle, hogy a kommunisták ilyenek: elvesznek mindent ami kell nekik, kitúrnak mindenki mást a hatalom közeléből, és míg a pórnépnek minden egyre rosszabb, a pártvezetők tejben-vajban fürdenek.

Elmondta azt is, hogy a kommunisták annyira mocskok, hogy néha még egymással is leszámolnak és az áldozatnak olyankor esélye sincs: elveszik mindenét, meghurcolják őt és a családját és ha mázlija van, akkor csak a hajukat és körmüket tépik ki, de az életüket meghagyják. A kommunizmusban simán megtörtéhet, hogy valaki egy rendőrautó hátsó ülésén kap szívinfarktust, vagy a választás napján gázolják halálra, ahogy az is, hogy egyszerűen felrobbantják valahol.

A kommunisták nem demokraták

és nem tűrik a konkurenciát. Nem lehet másé a hatalom, az újság, a tévé, a focicsapat, és persze a megvesztegetési keretet is központilag kezelik. Vezénylő tábornok is csak egy lehet; aki pedig ezt megkérdőjelezi annak azonnal vége. Úgyhogy nem is kérdőjelezi meg soha senki.

A kommunistát arról lehet megismerni, hogy a saját véleménye szóról-szóra megegyezik a vezérével, és ha mégsem, akkor addig gyakorolja éjszaka, amíg álmából felébredve is el tudja ismételni, akár visszafelé is. Így nem jön zavarba akkor sem, ha egy bolond újságíró váratlanul egy kérdést tesz fel neki. Bár a kommunizmusban az újságírók nem tesznek fel igazi kérdéseket, sőt még az is meg van nekik mondva, hogy merre közlekedhetnek, nehogy véletlenül pont akkor kérdezzenek, amikor egy igazi kommunista pont szembejön.

A kommunisták nem csinálnak egyéni akciókat

mindent gondosan, jó előre megszerveznek. Ha például be akarnak zárni egy újságot, akkor előbb összecsomagoltatnak mindent az újságírókkal, aztán kamionra pakolják az egész kócerájt és csak hétvégén szólnak, hogy egyébként nem nagyon lesz hétfőtől munka. Mert a kapkodás, a szervezetlenség nem jellemző az igaz kommunistákra. És így nem történhet meg az sem, hogy a párt fontos információi elvesznek, vagy ami még rosszabb, az imperialisták mocskos kezébe kerülnek. Mert annál rosszabb nincs.

A jó kommunista tudja mi a fegyelem.

Nem dolgozik saját zsebre, és tudja, hogy mindaz amit megszerez a párté, illetve a vezéré. Vagy a vezér lányáé persze, különösen, ha hotelekről van szó. Tudja, hogy nem lehet másképp, mert ha valaki a kommunizmusban saját magának termel, akkor előbb utóbb lesújt az a vasököl, és akkor a stadion, bank, nyugdíjpénztár vagy bármi más pillanatok alatt átkerül egy másik, arra érdemesebb kommunista kezébe. Aki pontosan azt teszi, amit a vezér szeretne. A rend az nagyon fontos minden kommunista életében.

Meg persze a foci.

Mert a jó kommunista vállalat vezetője a focit szereti. És nemcsak szereti, hanem áldoz is rá. Persze nem a saját zsebéből, hanem a vállalata adóalapjából támogatja a focit, mert tudja, hogy ez tetszik a vezérnek, tehát sokkal fontosabb mint az oktatás, az egészségügy vagy a kisállatok védelme. Ráadásul aki sokat áldoz a focira, az a nagy fociünnepeken együtt szotyizhat a vezérrel. Na ez persze nem jelent sokat, de a Vezér nagyon szereti. És olyankor meg lehet beszélni vele ezt azt.

Rákosi Mátyás és kommunista elvtársak az MTK stadion ünnepélyes megnyitóján 1955 októberében.

Például azt is hogy a főügyésznek mi legyen a véleménye. Mert a kommunistáknak előjogaik vannak. Rájuk nem vonatkoznak a törvények, őket nem szabad bántani és támadni, hiszen életüket és verítéküket adják a népért minden nap. És különben is: a kommunisták mindig szabályosan járnak el, mert ha mégsem, akkor gyorsan átírják a törvényeket.

Úgyhogy egy szót sem szólhat senki.

Jóóóóóóóó reggelt Magyarisztán, ébresztő magyarok!

"Mindig jobb az érvényes, mint az érvénytelen (népszavazás), de a közjogi következmények beállnak mindenképpen, hiszen azt vállaltuk, hogy a kérdésben foglalt jogi szabályozást, miszerint csak a magyar parlament dönthet arról, hogy kikkel akarnak a magyarok együtt élni, ezt a jogrendszer részévé fogjuk tenni. Ezt akkor is megtesszük, ha érvényes, és akkor is, ha nem. Egy feltétele van ennek, hogy több legyen a nem, mint az igen" - fejtette ki Orbán Viktor.

Először is kérem szépen

mi az, hogy mindenképp beállnak a közjogi következmények?!? Ha itt most mégsem érvényesül a választók akarata, akkor mi a fenének kellett egyáltalán népszavazni tízmilliárdokért?! Miért volt olyan fontos ez az egész néphergelés, idióta plakátokkal, szégyenteljes üzenetekkel és gyűlöletre sarkalló történetekkel?

A népszavazás (ritkábban használt nevén referendum) a választópolgárok akaratának az érvényesítése, a demokráciának (népuralomnak) közvetlen eszköze. A közhatalom önkényével szemben betölti a fékek és az ellensúlyok legjelentősebb szerepét. (Wikipédia)

Ha Orbán Viktor önkényével szemben már a népszavazás eszköze sem alkalmas arra, hogy betöltse a fék és az ellensúlyok szerepét, akkor egyáltalán mit tehetünk még?

Másodszor: ha ennyire tudja a Miniszterelnök úr,

hogy mi az az istenadta terv, esetleg jó volna, ha ügyvezetőként megosztaná azt velünk Magyarokkal, hiszen a tulajdonosok is Mi vagyunk, az adókat is Mi fizetjük, és most vasárnap is Bennünket tereltek be a szavazófülkék diszkrét félhomályába, hogy támogassuk azt a bármit; mögé álljunk és például megállíthassuk a migránsokat, akiknek egyébként eszük ágában sincs nálunk maradni, vagy felépíthessük végre Paksot és kitartóan tolhassuk a Kormány szekerét egyenesen, kelet felé. Ahogy az Úr akarja.

De álljon meg a menet.

A színjáték most lelepleződött.

Hiszen nem egy ügydöntő kérdést akart Velünk, Tulajdonosokkal megvitatni az Elnökünk, csupán egy komédiához kellettünk élődíszletnek.
Egy olyan, számunkra homályos komédiához, amelyet valószínűleg csak akkor gyűlölnénk még jobban, ha pontosan ismernénk célját és lényegét, és meglátnánk pitiáner, önző és számunkra tragikusan értelmetlen vonásait.

Akkor megértenénk, hogy ez az egész egyáltalán nem arról szól, hogy jobb legyen Magyarországon élni.
Ez az Orbáni politika nem a jólétről, biztonságról, igazságos, mindenki számára élhető élet megteremtéséről szól, hanem egy megtévedt, öregedő vezető szánalmas gyerekkori álmainak megvalósulásáról, aki kisvasutat szeretne, focicsapatot sok stadionnal, olimpiát és drága erőművet, teljhatalmat, sok sok hajbókolást és tiszteletet.

Bárcsak inkább a gazdasági fejlődés lenne a hobbija,

nem pedig a labdarugdalás. És attól még lehetnének jó focistáink, de lennének gyáraink, szakembereink és picit mindannyian jobban élhetnénk.
Bárcsak inkább derék államférfi kívánt volna lenni az Úr, nem pedig ilyen pocakos gengszter-politikus überállesz.
És attól még ugyanúgy tisztelnék, csak nem mint egy feudális, disznófejű, illiberális nagyúrat, hanem azért, mert elhozza az Aranykort az országba, és az Európai Uniós támogatásoknak köszönhetően egy fenntartható, sikeresen prosperáló államot teremt meg, amelynek lakói már szinte Nyugat Európai szinvonalon élnek, gyarapodnak és annyi munkahelyet teremtenek, hogy olykor-olykor elfér akár ötezer menekült is, ha a helyzet úgy hozza.

Hát nem volt szerencsénk. Illetve ennél picit több, hiszen mi tettük a fejre a koronát.

És még valami

Hol van az a jobboldal, amelyik erkölcsre és értékekre hivatkozott a rendszerváltás idején?
Hol vannak most azok a mérsékelt jobboldaliak, akik számára a tisztességes politizálás, a kiszámítható, konzervatív értékek még jelentenek valamit?

Érdemes figyelmesen meghallatni a kampány egyik talán legfontosabb Orbán interjúját, amelyet a TV2 lánglelkű riportere, Gönczi Gábor készített Orbán Viktorral.

Nagy a tét: kiderül, hogy megérkeztünk- Európába

A magyar nép számára nyilvánvalóan komoly intellektuális kihívás a vasárnapi döntés. Arról kell számot adniuk, hogy képesek-e a tényeket megfelelően értelmezni vagy inkább a Ripacs hangzatos mondatainak hisznek; képesek-e egy fejlett, keresztény világ szabad lakóiként viselkedni, vagy az önzés, a kirekesztés és idegengyűlölet rabjaivá válnak és végül el kell dönteniük, hogy egy Európai demokráciát vagy pedig egy orosz/török típusú diktatúrát szeretnének gyermekeikre hagyni szép Magyarországon.

A Fidesznek egy esetben komoly van vesztenivalója

Orbán számára mindenképpen kínos egy a vártnál jóval csekélyebb részvételi arány. Ebben az esetben Orbán ellen semmiféle politikai lépés nem kényszeríthető ki (nyilvánvalóan nem mond le senki semmiről), másrészt a hatalom gyakorlóinak pozíciói jelentősen meggyengülhetnek. A másik oldalról nézve az alig pislákoló ellenzék számára ez az egyetlen kecsegtető lehetőség.

Másrészt a hétvégi referendum egy érvényes, többségi döntés esetén sem jár semmiféle jogi következménnyel, sőt, valójában semmit nem tudunk arról, hogy a felhatalmazás birtokában mi lesz Orbán következő lépés, a népszavazás nem több, mint egy rugalmasan használható "biankó" megbízás szignáltatása a magyar néppel.

Az elmúlt napokban a közvéleménykutatók is megerősítették amit sokan sejtettünk: a népszavazáson a részvételi arány várhatóan a kritikus 50% alatt lesz.

A Fidesz propaganadistáinak tehát egyetlen feladatra kell tehát készülniük: az elégtelen részvétel mellett eredménytelen népszavazást kell átkonvertálniuk fényes győzelemmé.
És lám, a TV2-es interjúban Orbán máris dolgozik a feladaton (8.22-nél):

"...Demokráciában a távolmaradás azt jeleni, hogy rábízta a döntést a többiekre... ... Ha a nemek többségben vannak, az tehát elegendő is ahhoz, hogy tovább folytassuk a küzdelmet..."

Világos.

Nem is olyan fontos az a fránya 50%.
A Nem-mel szavazók mindenképpen többségben lesznek, aki pedig otthon maradt, az a többségre bízta a döntést: hoppá, a néptől kapott, teljes körű felhatalmazás tehát máris ott figyel Orbán kezében.

... Ha több a NEM, mint az IGEN, az azt jelenti, hogy a magyarok nem fogadják el azt a szabályt, amit Európai Bizottság bürokratái ránk akarnak kényszeríteni...

Orbán mindig igazat mond, most is csak azt felejtette el, hogy ő maga az egyik bürokrata, aki alá is írta azt az EU-s döntést, ami ellen most népszavaztatja a derék magyarokat. Na és persze azt, hogy soha senki sem beszélt kényszerbetelepítésről. A tények makacs dolgok, kár, hogy a legtöbben nem is találkozhatnak velük - legalábbis a közmédiában...  ... de egyébként is kit érdekel itt a valóság! Az egész a szimpátián múlik, és hát ízlés kérdése, de úgy tűnik még mindig sokaknak tud szimpatikus lenni az egyre pocakosabb, megrögzött hazudozó Fiatal, egykor demokrata.
Az azonban egyáltalán nem mindegy, és javarészt a szavazatunkon múlik hogy mekkora hatalmat adunk egy ilyen jellemtelen gazember kezébe!

Hölgyeim és Uraim!

• Aki nem megy szavazni hétvégén, az Orbán többségét támogatja, ezt maga a vezér mondta el.
• Aki Igen-nel szavaz, az hozzájárul a referendum érvényességéhez,
  tehát tetszik vagy sem, Orbán szekerét tolja.
• Az érvénytelen szavazat leadása tehát a legjobb választás,
  legalábbis azok számára, akik nem akarják Orbán arcát tovább hizlalni és véletlenül sem szeretnék, hogy Magyarország egy újabb biankó megbízást adjon az Elnök kezébe, azon az áron, hogy közben erkölcsileg kiiratkozunk a keresztény európai országok közösségéből.

Szent István, hol vagy ilyenkor! ...

Hiába, ez már csak egy ilyen ország. Ahol a Szabadság téren véres diktatúrák emlékművei néznek egymással farkasszemet, a kiegyezés miniszterelnöke, Andrássy pont a "Kossuth téren" néz le hatalmas lováról, és a bizonyos körökben újra felkapott Hóman kultuszminiszterének pedig épp a háború elől elmenekülő Bartókról elnevezett téren kívántak szobrot emelni. Ahol most állami kitüntetést kapott egy Bayer Zsolt nevű jelenség.

Ez legalább őszinte: előtérben Lázár, Bayer, a háttérben balra fent Baphomet.

Az ezeréves zűrzavar országa ez.

Ahol a nacionalisták egy mondatban hivatkoznak a Szent Koránára és mondanak nemet Európára, holott a Szent Korona épp az Európai integrációnk politikai szimbóluma. Ahol az utca embere megsértődik ha rasszizmussal vádolják, miközben reflexszerűen cigányozik, zsidózik és szidja a sosemlátott migránsokat. Ahol magától értetődően értekeznek magyar történelmi felsőbbrendűségről és a mocsok brüsszeliek diktátumairól, miközben az itt lakóknak csak akkor ment igazán jól, amikor idegen király vezette az országot egy fejlettebb birodalom tartományaként.
Igen, kivétel nélkül mindig így volt, tessék csak sorolni az ellenpéldákat. Na ugye!

Itt simán belefér, hogy a miniszterelnök Európa megvédéséről szónokol, miközben kizárólag Európa számára teljesen elfogadhatatlan diktátorokat próbál példaképpé emelni. Ahogy az is, hogy ugyanez az Elnök 40 év orosz diktatúra és megszállás után nemzetközi porondon tapsikol az orosz neodiktatúra újabb megszállásának, miközben az EU parlamentje megszavazza az orosz agresszió elleni szankciókat.

Itt kétharmadot kaphat

egy olyan kormány, amelyik pénzért bárkinek, kérdés nélkül ad állampolgárságot - EZZEL NYÍLTAN TÁMOGATVA A TERRORIZMUS EURÓPAI JELENLÉTÉT, miközben az adófizetők milliárdjaiból szerveznek kampányt a háború valódi áldozatai ellen. Igen, jóreggelt! ha egyszer a terroristák bagóért bejöhetnek gond nélkül - hiszen simán ki tudják fizetni a magyar állam által kért összeget -, akkor miért is kéne elrejtőzniük a csóró mezítlábasok között?

És nálunk persze megtörténhet, hogy az Elnök pont a kereszténység megvédésére hivatkozva kelt ördögi gyűlöletet, uszít a menekültek ellen, uszít a könyörület és a segítségnyújtás ellen és szembeszáll nemcsak a jézusi tanítással, de még a jelenlegi pápa összes kinyilatkoztatásával is - és teszi mindezt a kilóra megvásárolt hazai egyházi vezetők néma hallgatása, sőt olykor egyetértése mellett.
Az Úr nincs vele, de kit érdekel, amíg nála a persely...

Rendet kéne rakni,

de nagy a zűrzavar az utcán, a fejekben, a történelemkönyvekben a pártokban, a kocsmákban.

Nos, örömhír, hogy ebben a zűrzavarban legalább néhányan felfigyeltek arra, hogy az ország legmocskosabb szájú rasszista uszítója, aki mellesleg a szóban forgó elnökünk jóbarátja kitüntetést kapott. Az a félszáz tiltakozó pedig, aki visszaadta a korábban kapott kitüntetését, ékes bizonyítéka annak, hogy nem veszett még el minden remény,

Kompország nem süllyedt még végleg el a balkáni mocsárban, és csak a szavazók bölcsességén múlik, hogy egyszer valóban kikötünk-e még Európa partjainál.

Ahogy azt Szent István szerette volna ezer éve.

Van valami végtelenül bájos abban, hogy Orbán Viktor kormánya most jól elrendelte a népszavazást. A lényeg csak kicsit távolabbról sejlik fel és sajnos még csak véletlenül sem szerethető; olyan mintha valaki belerondítana a medencébe - természetesen a  trambulinról, majd mivel egyértelműen menthetetlen a helyzet, egyszerűen kitenne egy táblát a víz fölé: na ez itt a WC.

Először is

a népszavazásban feltett kérdés és a kapcsolódó kommunikáció egyszerre hazug és gyűlöletkeltő.

Ugyanis szó sincs kényszerbetelepítésről, a cél az, hogy a menekültek kérelmeinek az elbírálása időben, normális körülmények között történjen meg. Ez pedig csak úgy képzelhető el, ha nem csak néhány, hanem minden tagállam részt vesz a feladatok ellátásában, azaz ideiglenes szállást, élelmet, infrastruktúrát és persze adminisztrátorokat biztosít. És többek között éppen mi bizonyítottuk be tavaly Európának, hogy a menekülők feltorlasztása és béna, embertelen kezelése milyen óriási és könnyen továbbgyűrűző problémákhoz vezet. Bár tudnám, hogy valójában mitől is védtük meg Európát, ahogy Orbán hangoztatja… talán a nyugalomtól?

Akárhogy is, lehetne vitatkozni a megoldás részletein, de Orbán azt teszi, amihez ért: mindenkinek hazudik. A magyarokat azzal szédíti, hogy Brüsszel ide kényszeríti az idegeneket, Európa felé pedig látványosan az öklét rázza, miközben pünkösd csendes esős vasárnapján a miniszterelnök aláírta a menekültkvótát engedélyező nyilatkozatot.

Másodszor: a népszavazás intézményét épp Orbán tiporta sárba

Orbán a népszavazással pontosan azt tette, mint amit Kiss László ötven éve azzal az egykor nyilvánvalóan nagyon kedves és szép fiatal lánnyal. Előbb kisajátította, aztán a barátaival maga alá teperte, megcsúfolta és a végén Kubatov verőlegényei által jól megerőszakolta. De míg Kiss László gaztette után leülte büntetését és sikeres, jó életet élt, Orbán megbánás nélkül kezdi újra, és megmutatja, hogy hatalmába áll, hogy megtehesse, mert övé az Ország, a hatalom és a fradista kopaszok is, ha kell. A népszavazás szerinte az ő eszköze, sőt fegyver ez az ő kezében, ami még az Unió erejét is megtörheti.

Megoldás helyett zűrzavar

Tetszik vagy sem, ma már nem lehet büntetlenül elszigetelődni. A világ bejön az ablakon és itt van velünk, akár tetszik, akár sem: menekültválság, klímaváltozás, gazdasági válságok, energiafelhasználás, vízhiány... - a problémák nagy része nem intézhető el népszavazással, bölcs érett vezetők kellenek az Orbán-féle demagógokkal szemben. Az Unió alapgondolata pedig éppen az, hogy a problémákat közösen jobban lehet kezelni, és ez tökéletesen megjelenik a menekültkvóta esetében. Orbán a népszavazással tehát éppen a közösség alapeszméjét köpi le, szándéka nem a helyes megoldás kitalálása, hanem a rombolás, a zavarkeltés. Tegnap még elutasította, ma aláírta, aztán népszavaztat és mindeközben röhög az egészen.

Paks vs. migránsok

Arról nem szavazhattunk, hogy épüljön-e a főváros közelébe egy újabb atomerőmű http://mno.hu/belfold/nem-lesz-nepszavazas-paksrol-1339278 fejenként 3 millió forintért (hitelből) vagy inkább megújuló energiákra költsünk-e fejenként több százezer forintot. Ugyanakkor pár ezer ember átmeneti vendéglátása kapcsán a kormány több pénzt költött a vircsaftkodára (népszavazás költségei, kampány, kerítés, stb.), mint amennyibe az egész került volna. Mi ez kérem, ha nem képmutatás!

Kereszténység vs. keresztények

Orbán a persely barátja. Ezt tudjuk régóta, mint ahogy azt is, hogy a kilencvenes években épp ez a galeri küldte a legnagyobb pofonokat a keresztény pártok irányába (csuhások, térdre - Orbán Viktor, 1991). De azért az mégiscsak pofátlanság, hogy a keresztény világ vezetőjével pont egy magyar keresztényi értékeket hirdető párt vezetője száll szembe. Sőt, megvesz kilóra néhány könnyűlelkű egyházfit, hogy legyen egypár szakmabeli vokalista is a kórusban. Azt nyilván jól érzi, hogy a református és katolikus hazafiak zöme előszeretettel zsidózik és nem nagyon szereti az idegeneket, de azért lássuk be: a szeretet egyháza védelmében gyűlöletet kelteni, mindezt az adott egyház akaratának ellenében - hát azért ez elég erős.

Megjegyzem, Orbánnak kifejezetten mázlija, hogy a keresztény egyház nem keménykedik igazán: nem rúgták fenéken a magyar Júdást és nem kérték meg Semmilyen Zsoltot, hogy ugyan legyen már szíves elővenni és lapozgatni is a Bibliát néha.

Ráadásul ez a népszavazás teljesen felesleges.

A vircsaftkodáson kívül nem hoz ugyanis eredményt; nem fog semmit sem eldönteni a feltett kérdés kapcsán, a migránsok jönni fognak, az Unió pedig talán egy picit okosabban, tapasztaltabban fogja kezelni a helyzetet. Az eredmény egyedül Orbán számára pozitív, hiszen nagyon nagy balhé kell neki ahhoz, hogy ne az ellopott százmilliárdokról beszéljünk, a csorda pedig egyben tartható.

Az ország számára viszont ez az egész semmi jót ne tartogat. mert most arról szavazunk valójában, hogy európaiak legyünk, vagy csak pitiáner gazdasági bevándorlók, akik a pénzt elveszik, de a köz érdekében egy szalmaszálat nem vagyunk hajlandóak keresztbe tenni.
Arról, hogy valóban Európa épült-e itt az elmúlt 12 évben.

Tisztelt Miniszterelnök Úr!

Az elmúlt két hétben az Ön kormánya még a leghűségesebb Fidesz hívek számára is visszatetsző, borzalmas tetteket hajtott végre. Eljött az idő, hogy szembenézzen eddigi teljesítményével és eljött az idő, hogy a magyarok újragondolják viszonyukat a hatalommal, és az általuk választott vezetőkkel.

Az elmúlt 6 évben megtanulhattuk, hogy az Ön ígérvényeit és kijelentéseit hogyan kell értelmeznünk.

Megtanultuk, hogy amit Ön meg kíván védeni (nyugdíj, termőföld, oktatás, közpénz...), azt valójában ellopja és a saját barátainak osztogatja szét - csak Ön tudja, hogy pontosan milyen feltételekkel. Ön ezek alapján nem nevezhető Maffiózónak, hiszen míg ők "csak" védelmi pénzt kérnek, Ön általában elvesz mindent, amihez hozzáfér. Ha pedig nem fér hozzá, akkor gyorsan törvényt módosít.

Megtanultuk, hogy amit Ön állít, annak jó esetben a fele igaz, rosszabb esetben pedig pontosan az ellenkezője:

• a megígért kisebb parlamentben ma jóval többen dolgoznak, mint valaha,
• az államadósság csökkentése helyett újra és újra újabb rekordok születnek,
• Ön vizet prédikált hitelfelvétel ügyében, majd Paks kapcsán az oroszok felé adósítaná el a magyarokat,
• egymillió új, pénztermelő munkahely helyett a MI pénzünkből finanszírozott közmunka program,
• azt mondta, hogy megszünteti a szerencsejátékot, ehelyett fogta és az egészet producer barátjának adta
• a szocialisták állami vezetőitől ellopta az extra fizetést, Matolcsy viszont rekordfizetéssel dőzsölhet és ellenőrzés nélkül osztogathat százmilliárdokat,
• azt ígérte, hogy megszünteti a korrupciót, ehhez képest államosította azt.

Mi - vállalkozók, egészségügyi dolgozók, pedagógusok, nyugdíjasok, rendfenntartók, stb. - már mind megtanultuk, hogy Ön az erő és az erőszak nyelvén szeret és tud beszélni, csak a sajátjaival egyeztet és ha nincs barátja, aki ezen jól járna, akkor esze ágában sincs az ország érdekét képviselnie.

Megtanultuk, hogy Önre nem számíthatunk, viszont Öntől félnünk kell, hiszen ma már nincs Alkotmány, csak egy, az Ön hatalmi törekvéseire szabott Alaptörvény, nincs független intézmény, ami az Ön hatalmát korlátozni tudná, nincsen független ügyészség és bíróság.

Ön egy folyamatosan növekvő hazugságspirálba keveredett, egyre nagyobbakat kell füllentenie, hogy ne bukjon le és elleplezze a korábbi disznóságokat. Ma már Európai szintű balhéban kell vezető szerepet játszania ahhoz, hogy alattvalóit, hűségesebb híveit és a külső veszélyektől rettegő polgárokat egy akolban tudja tartani.

Ma már pontosan tudjuk, hogy az idegenekkel kapcsolódó félelemérzet és a migráns áradat fenntartásában az ön segítője és partnere Vlagyimir Putyin, aki egyértelműen Európa destabilizálásában érdekelt. Félő tehát, hogy Ön az Európai Uniót is pontosan úgy akarja megvédeni, mint a nyugdíjpénztárakat vagy az iskolákat.

Ma már tudjuk, hogy Ön komolyan gondolta, hogy a "Népszavazás intézményét nem lehet elvenni", mármint nem a magyaroktól, hanem Öntől, mert a jelek szerint még egy kopasz-kommandót is bevet azért, hogy más ne adhasson be népszavazási kezdeményezést.

Miniszterelnök Úr!

A repedéseket ideiglenesen be lehet tömködni.
Megfélemlítéssel és újabb hazugságokkal lehet egy kevés időt nyerni.
Jogi csűréssel-csavarással Ön még sok száz milliárdot el tud lopni. Csalással és antidemokratikus törvényekkel talán még 1-2 választást meg fog nyerni.

De a jövő történelemkönyveit nem Habony Árpád fogja írni, és a jelenlegi állás szerint a jövő könyveiben Ön úgy fog szerepelni, mint a legkorruptabb magyar miniszterelnök, az Európai Közösség legfőbb ellensége és a nacionalista gyűlölködés legfőbb táplálója.

Az utóbbi 30 évben egyetlen magyar vezető sem bírt akkora hatalommal, mint Ön, azonban ezzel Ön nem az országot, hanem a politikai hátországot, nem a családokat, hanem a saját családját és nem az európai érdekeket, hanem az Ön európai érdekeit szolgálja.

A mai tetteivel még átszerkesztheti azt a bizonyos történelemkönyvet, fontolja meg alaposan, hogy hogyan kíván benne megjelenni.
Ne feledje, hogy már talán holnap is túl késő lesz 

Lázár János párás szemekkel a magyarok szemébe néz és bejelenti, hogy a bürokráciacsökkentés jegyében a kormány több mint hetven állami, országos háttérintézmény, költségvetési szerv átszervezését, illetve megszüntetését tervezi. Álom ez, vagy valóság?

Az elbocsájtások célja az Orbáni kommunikáció szerint az, hogy ne kelljen felélnünk a jövőt. A miniszterelnökséget vezető miniszter példának hozta a szomszédos országokat, ahol a magyarhoz képest szerinte 30%-kal kisebb a bürokrácia, vagyis ennyivel kevesebben dolgoznak a közigazgatásban.

Ejha!

De hiszen 2010 óta más sem hallunk, csak azt, hogy végre jó pályán haladunk, az ország jól teljesít, a reformok működnek és minden jobban megy, mint az elmúlt 8 évben. Ráadásul még mindig nincs hivatalosan lefújva a vélhetően csak állami támogatással működtethető, tehát az adófizetők szempontjából luxusberuházásként értékelhető Paks 2., folyamatosan épülnek a stadionok, Matolcsy aranytalicskával hordja ki a pénzt az MNB-ből az alapítványaiba, az Exim-bank pedig nyitva áll bárkinek, aki már belekóstolt a felcsúti paksi mogyorójába.

A választásokig ráadásul alig 2 év maradt, ilyenkor már nem szokás ujjat húzni a szavazópolgárokkal, nem szokás tömegesen elbocsájtani és nem illik meghúzni a derékszíjat.

Akkor viszont miért van éppen most szükség a bürokráciacsökkentésre?

Miért kellett Lázár Jánosnak alig 1 hónap alatt újratervezni a teljes közigazgatást, hogy ezáltal 70 intézmény összes költségét kihúzhassa a költségvetésből? Mi ez a fene nagy sietség?! Íme, néhány lehetőség.

1. Ideje megértenünk, hogy a Fidesz tagjai talpig becsületes államférfiak

Lehet, hogy mégiscsak Simicska Lajos volt a rosszfiú? És most, hogy ő már nincs, Orbán végre megvalósíthatja a valódi álmát: kis állam, jól működő, modern rendszerek, olcsó áram Paks2-től, stb. Lehet, hogy végre megláthatjuk az alagút végében a fényt és az elmúlt 5 év csak az előkészítés verejtékes időszaka volt. A bürokrácia csökkentés annak a bizonyítéka, hogy józan államférfiak ülnek a kormányrúdnál, akik nem félnek meghozni olyan döntéseket, amelyek egyértelműen ártanak a megítélésüknek.

2. Fogy a pénz, márpedig osztogatni kell valamiből

A Nemzeti Együttműködés rendszere arról szól, hogy közösen költik el az emberek pénzét. Az EU források csökkenése miatt márpedig az egész rendszer veszélybe kerül, az egység megtartásához tehát újabb forrásokat kell találni. A bürokrácia csökkentésével felszabadítható pénz lehet az egyik vészforgatókönyv a Paks 2. bedőlése esetére.

3. Az EU számon kéri Orbán Viktoron a magyar reformok eredményeit

A sikeres reformokról áradozó kampány különösen azért vicces, mert a baloldali kormányok minden reformját elgázoló Orbán kormány 2014-ig olyan határozottan kerülte ennek a szónak még a használatát is, mintha már a kimondása is fertőző lenne.

Nem tudnék egyetlen olyan változtatást sem felidézni 2010 óta, mit reformnak lehetne nevezni. Amikor a Narancs Kommandó valamihez hozzányúlt, ott általában nagyobb és költségesebb struktúrák jöttek létre. Az ellenzékben tett ígéretek ellenére a bürokrácia folyamatosan nőtt, az adózás még bonyolultabb lett, az államtitkárok száma szinte megduplázódott, a közoktatást sikeresen kinyírták, a felsőoktatástól pénzt vontak el, az egészségügyhöz pedig hozzá sem mertek nyúlni (itt lett volna a legfontosabb egy beavatkozás, de a többi eredmény ismeretében jobb, hogy nem csináltak semmit).

Hogy mégis mitől működnek a magyar reformok, az komoly rejtély. A politikusok számára mondjuk nyilván reform erejű eredmény, hogy:

• a politikusok rokonai is gond nélkül részt vehetnek a pályázatokon,
• az MNB azt tesz a magyarok pénzével, amit csak akar,
• az állami föld azé lehet, akinek hosszabb nyelve van,
• a főügyész a miniszterelnök beosztottja, tehát nem kell eljárást indítania a kormány barátaival szemben,
• ha a bíróságok rosszul döntenek, majd jól megnézhetik magukat.

De félre a tréfával!

Az utóbbi 10 évben elképesztően sok pénzt kaptunk arra, hogy az állam, a közigazgatás működését racionalizáljuk. És ezt a pénzt nyilván nem kérheti rajtunk számon senki, ugyanakkor megkérdezhetik, hogy mi volt az eredmény!

• Csökkentek-e az állam működésére szánt kiadások? NEM
• Kevesebben dolgoznak a közigazgatásban? NEM
• Egyszerűbb és átláthatóbb a rendszer? NEM

És ez bizony nagy baj.

Úgyhogy valamit tenni kell, mielőtt Brüsszel kiveri a hisztit. És nyilván nincs annál egyszerűbb mint kirúgni pár tízezer embert! Sőt, a kormány így sok legyet üthet egy csapással:

• Az EU száját be lehet fogni, hiszen 10%-al csökkenni fog a közszolgák száma.
• Tényleg csökkennek a költségek, jöhet még négy stadion és három alapítvány!.
• A megmaradó közszolgák hűségesebbek lesznek, hiszen nem akarnak lapátra kerülni.
• A választásokon majd jól elmondhatják, hogy javultak a mutatók, mert működnek a reformok.

A teljesség kedvéért és mindannyiunk örömére idézek néhány hangzatos ÁROP (Állam Reform Operatív Program) projekt elnevezést. Ezek már lezárt, elszámolt tevékenységek (2007-13-ig), amelyek alapján mindenki eldöntheti, hogy mit is gondol a közigazgatás modernizálásának jelenkori történéseiről!

- Civil szervezetek működési környezetének javítása
- Korrupció megelőzése és a közigazgatás áttekintése
- A jó állam koncepció támogatottságának növelése az együttműködés speciális területeinek erősítéséve
- Korrupciós Kockázatok feltérképezése
- Jogszabályok és folyamatok egyszerűsítésének koordinációja
- Kormányhivatalok szervezetfejlesztése
- Teljesítményértékelési képzések
- Roma felzárkózás módszertani támogatása
- Új közszolgálati életpálya
- Tudásalapú igazságszolgáltatás-fejlesztés
- Dereguláció és eljárások egyszerűsítése
- Minőségi jogalkotás
- Komplex felzárkóztató programok készítése a leghátrányosabb helyzetű kistérségeiben
- Stratégiai irányítás megújítása a központi közigazgatásban
- A jogszabály előkészítési folyamat racionalizálása
- Közszolgáltatások versenyképességi szempontú javítása

 Na de akkor meg hol van itt a baj?

A helyzet az, hogy mi polgárok ebből sem jöhetünk ki jól. Az állam karcsúsítására, a rendszerek hatékonyabb működtetésére már elképesztő mértékben költöttünk EU pénzeket. Az, hogy mégsem történt semmi érdemleges, azt jelzi, hogy a pénzt sajnos azonban másra költöttük. A közigazgatási folyamatok racionalizálása, a bürokrácia korszerűsítése, a papírmentes közhivatal, a hálapénz mentes közegészségügy, a versenyképes felnőtteket kitermelő oktatás megteremtése csak több éves előkészítéssel valósítható meg.

A Fidesznek komoly eredmény elérésére esélye sincs, úgyhogy inkább egyszerűen kidobnak pár tízezer embert a hajóról.

Egy hónap alatt Lázár Jánosnak pedig csak arra volt esélye, hogy kitaláljon egy újabb hazugságot és a szokásos mantrával feldíszítve megpróbálja nekünk eladni. A törvényszerűen keletkező káoszt viszont csak később lehet érzékelni, egyrészt azért, mert tényleg van tartalékkapacitás a bürokráciában, másrészt pedig azért, mert a rengeteg csúszást, sorbaállást jó ideig mindenki egyéni problémaként fogja értékelni - pontosan ugyanúgy, ahogy a KLIK is csak 4 évvel az indulása után vált rendszerszinten érzékelhető és elviselhetetlenül kitapintható problémává. Jó eséllyel tehát mindez már nem az ő gondjuk lesz, hanem a következő kormányoké.

Ma már csak mosolygok, amikor Lázár a jövőnk felélésétől félt Bennünket. Sőt, szerintem már ő is.

A problémák kezelése első ránézésre kulturális kérdés. Gyárfásnak tehát akár igaza is lehetne. Másrészt az egyik legmarkánsabb különbség egy érett demokrácia és egy diktatúra között pontosan az, ahogy az állampolgárok viszonyulnak a hatalomhoz.

Ahogy mondani szokás, ha Amerikában valakinek problémája van, akkor ügyével a nyilvánossághoz fordul és addig veri a tamtamot, amíg az igazság nem győzedelmeskedik, a jó megdicsőül, a rosszfiúk pedig hosszú időre a hűvösre kerülnek. Ezzel szemben ha Oroszországban valakit sérelem ér, akkor szép csendben, a háttérben kezd el kufárkodni az információval és ha az igazság nem is győzedelmeskedik, előbb-utóbb beveszik őt is a buliba.

Hosszú Katinka egy fejlett erkölcsi érzékkel rendelkező sportoló, aki nincs rászorulva a Júdás ezüstökre és megteheti, hogy kiálljon az ügyért, amiben hisz. És ez nemcsak helyes, ez egyenesen irigylésre méltó.

Mert amikor a nyilvánosság előtt széttépi a szerződést, akkor pontosan azt teszi, amihez ebben az országban legalább 8 millióan nem vagyunk elég bátrak vagy - legyünk elnézőek - elég függetlenek.

A Nemzeti Együttműködés Rendszerének pontosan ez volt a célja: beterelni mindenkit ugyanabba az akolba, ahol a kölcsönös függőség, a hűbér és a megvásárolható lojalitás a legfontosabb értékek. Ezért kellett elvenni a magánnyugdíjat, a trafikokat, ezért kerültek állami kézbe az iskolák, ezért kellett vegzálni a norvég pénzből működő civileket és még sorolhatnám hosszasan a példákat. Ne legyen senki sem független, mert így nem emelheti fel senki sem a szavát, a genetikaliag lázadók pedig egyedül maradnak.

Ahogy a langymeleg Kádár rendszer pontosan ugyanerről szólt, senki sem lóghat ki a sorból, egy a párt, egy az eszme és egy a pénztárca; a narancs-fiúk láthatóan már kamaszkorukban mindent megtanulhattak, ami a kommunizmus építéséhez kell.

Gyárfás Tamás régi motoros, aki általában profin képes kezelni a helyzeteket, a mostani reflexe azonban szintén a kádári időket idézi. Tudja ő is, hogy nem sikerült megoldani a problémákat, a modernizálás elmaradt, Bol-Dog kimúlt, nincsen elég pénz és nem jó az együttműködés a focibolond felcsutival. Ő maga azonban most nem tud vagy nem mer az asztalra csapni, nem képes szembeszállni a nagyúrral, inkább megvette volna kilóra a befolyással bíró sportolóit. Szép csendben persze, mert a botrány nem tesz jót senkinek. Illetve nem tesz jót neki legfőképp. (Kedves egészségügyi dolgozók, pedagógusok, közalkalmazottak, közmunkások, ugye ismerős a helyzet!).

Bizony, ez a kislány már felnőtt.

Katinka tudja, hogy mit akar, tudja, hogy mi kell ahhoz, hogy megújulhasson, fejlődhessen a szakma, ismeri a nemzetközi trendeket, kütyüket, szoftvereket és nyilvánvalóan látja, hogy a tesze-tosza, politikailag fertőzött hazai sportélettől csak a lassú rothadás várható.

Gyárfás Tamás részéről pedig valahol érthető, hogy a barcelonai vébé csendes, édes Katinkáját szeretné visszakapni, miért is lenne ez másképp...
De ebben a helyzetben már nem segít a nyafogás, nem működhetnek a régi reflexek, a fülbesuttogások, a háttéralkuk; a probléma már az asztalon hever, Gyárfásnak el kell dönteni, hogy úriember módjára lemond, vagy hogy ha mégis marad, akkor kit vagy mit képvisel, ki mellé áll.

Ahogy mi 8 millióan is komoly döntések előtt állunk.
Fel kell nőnünk nekünk is.
Fel kell nőnünk, és már csak két évünk van kitalálni, hogy kinek a vezetésével tudjuk helyretenni elrontott kapcsolatunkat a hatalommal.

A "Magyar Idők" nevű jobboldali lapnak adott interjüt a "kormány egyik legfőbb támaszának" nevezett Századvég vezetője, Lánczi András. Ez az a jobboldali think tank, amely 2010 óta leginkább a folyamatos, sokmilliárdos kormányzati megrendelések és az egyre szaporodó korrupciós vádak nyomán lett ismert.

Az intézet vezetője szerint:

• amit korrupciónak neveznek, az gyakorlatilag a Fidesz legfőbb politikája: a hazai vállalkozói réteg kialakítása, az erős Magyarország pilléreinek a kiépítése vidéken vagy az iparban.
• társadalomtudományi értelmezésben az nem is korrupció, ami a nemzeti érdekében történik.
• maffiaállamról csak akkor lehet beszélni, ha embereket ölnek. Nem öltek meg senkit, tehát nincs maffiaállam.
• felháborító, hogy a Századvégnek betekintést kell biztosítania az általa sokmilliárd forintért készített, a vádak szerint silány, jelentősen túlárazott anyagokba.
• nem gond, hogy a Századvég hozzáfért titkosított kormányzati anyagokhoz, ha a munkája miatt erre éppen szüksége volt.

Hát vegyük sorra.

Valóban nemes cél a hazai vállalkozó réteg kialakítása, illetve az erős Magyarország építése.

Sokan vádolják azzal a Fidesz nem a hazai vállalkozókat, hanem a párt gazdasági háttérországát építi. Ugyanakkor látni kell, hogy aki nem barátja az Elnöknek, vagy az Elnök barátjának, az nem is lehet tisztességes magyar. Az országnak csak az lehet kedvező, ha az a sok európai milliárd jó kezekbe kerül Körültekintően kell tehát eljárni, nem elég a rátermettség, teljesen felesleges a sok szakmai mellébeszélés meg referencia, a lényeg a lojalitás és a rokonság, merthiszen az ember a saját vérét mégsem dobja fel az adóhatóságnál vagy az Európai Bizottságnál. És ki tudja, stróman országból is lehet még erős birodalom, nemdebár?! A nemzetközi verseny amúgy is csak egy átverés, ahol mi nem győzhetünk, úgyhogy jól jöhet az a kis kormányzati hátszél a gázszerelő és futballszkértő barátoknak. Nincs gond, hiszen ez a jólét bőven kitart amíg jönnek az EU pénzek, utána pedig még mindig el lehet adni az egész kuplerájt kilóra. Persze valami multicégnek; aki még soha nem kapott állami támogatást.

Ami nemzeti az nem is korrupció

Ez így van, hiszen az a korrupció, ami felháborítja az embereket. A NEMZETI viszont olyan címke, amelynek láttán annyira bepárásodik legalább kétmillió honfitársunk szeme, hogy utána már nem is akarják látni az off-shore cégekbe, rokoni bankszámlákra átpumpált milliárdokat, az Ibizán és vadászházakban dőzsölő, urizáló politikusokat és az út szélén hagyott földművelőket, trafikosokat, tanárokat, közmunkásokat és hajléktalanokat. Ami tehát nemzeti, ami pirosfehérzöld, az jó, minden más felháborító és pofátlan maffiallam. Ha Gyurcsány beszélget Putyinnal, akkor hazaáruló, de ha Orbán épít nemzeti erőművet orosz hitelből, titkosított szerződés alapján, egyébként gazdaságilag teljesen megkérdőjelezhető módon, az megkérdőjelezhetetlen, hazafias tett. Ha egy Fideszes a medencébe hugyozik a trambulinról, az a nemzetstratégia része, ha egy ellenzékinek nedves az alsónadrágja, akkor előbb kerül börtönbe minthogy megtudná, hogy bepisilt.

Nem öltek meg senkit, tehát nincs maffiaállam

Polt Péter rá a biztosíték, hogy ebben az országban nem öltek meg senkit, nincs itt kérem semmi látnivaló! Amíg ő a Főügyész, addig biztosak lehetünk benne, hogy Welsz úr megmérgezte magát a rendőrautó hátső ülésén, miközben éppen a vélhetően mindkét politikai oldalt érintő szennyest készült kiteregetni. Nem szükséges firtatni azt sem, hogy az 2014-es önkormányzati választáson Orbán felcsúti helytartója ellen induló juhászt miért gázolta el éppen a választás napja előtt egy osztrák állampolgár, és miért nem emeltek ellene még csak vádat sem azóta. Felesleges azon is gondolkodni, hogy a Lázár által kiszemelt és megvásárolt Welt 2000 tulajdonosa miért kapott szívrohamot pontosan aznap éjjel, amikor sok évnyi ellenállás után egyszercsak eladta cégét az államnak - legalábbis ott van az aláírása a szerződés minden lapján. Tényszerűen igaza van Lánczinak, itt csak az lehet gyilkosság, amire az ügyészség is rábólint. Ott pedig profik dolgoznak, tessék szépen tudomásul venni.

Valóban felháborító, hogy a Századvég nem áll a törvények felett

Lánczi András, mint a Nemzeti Együttműködés Rendszerének a kulcsfigurája maga a szavahihetőség, ha ő azt mondja, hogy nincs titkolnivalójuk, akkor ez legyen elég, amúgy pedig ha a részletekre kiváncsi valaki, akkor tessék szépen a bírósághoz fáradni, mert amúgy bármit megmutatnak készséggel, ha van róla végzés. Egy tisztességes államban nem kell alkotmány, nincs szükség fékekre és ellensúlyokra sem pedig törvényekre, elég tisztességes, keresztény magyarokat kinevezni és rögtön érezni lehet a megtisztulás üde illatát. A jó vezető pedig nemcsak makulátlan, korrumpálhatatlan, de érzékeny is. Ezért nem szabad mindenféle vizsgálatokkal háborgatni, különben nem tudja jól végezni a munkáját. Na persze nem azért, mert van félnivalója, csupán nincs ideje és energiája a nemtelen, rosszindulatú vádaskodások kivédésére. A jó közszolgát óvni kell; nem szabad vizsgálni sem a munkáját, sem a vagyoni helyezetét, nem illik neki feltenni kérdéseket, és örülni kell annak, ha néha-néha nyilatkozik erről-arról.

A Századvég számára nem lehet titok semmi

Érthetetlen, hogy ez miért lehet kérdés! Ha egy Nagyon Fontos Kormányzati Intézetnek szüksége van rá, akkor teljesen természetes, hogy hozzáférhet a titkosított kormányzati anyagokhoz. Máskülönben hogyan is tudnának dolgozni?! Amúgy is: ők már szinte a Kormány részei, teljesen természetes, hogy bejárásuk van mindehová Tusványostól Ibizáig. Nem lehet panaszunk, hiszen csak titkos kormányzati anyagokba tekintettek be, de hozzá sem nyúltak az adótitkainkhoz, nem konzultáltak az orvosainkkal és nem tettek mikrofont a gyóntatószék mellé sem. Pedig megtehetnék.

Úgyhogy le lehet kérem állni ezzel a Századvég gyalázással.