Az egykori újságíró, közismert pártpropagandista Budavár lakójaként ma azt a szerepet tölti be, amit Mátyás király idejében úgy neveztek volna, hogy udvari bolond. 

Az őszi önkormányzati választások komoly változásokat hozott az 1. kerületben, megbukott az előző 20 évben regnáló Fideszes polgármester, és az ellenzéki összefogás átvette az irányítást, azzal az ígérettel, hogy véget vet a kerület kormánypárti kizsákmányolásának, rendbe teszi az ingatlangazdálkodást a kerületben és felszámolja a haveri viszonyokból keletkezett, halandók számára elérhetetlenül kedvezményes parkolási lehetőségeket is.

A blogbejegyzéseiből kihámozható információk szerint azóta Bayer Zsolt fejében meglehetősen összekavarodtak a dolgok, s kisfiús zavarában egyre inkább úgy tűnik, hogy önkéntes udvari bolondja lett az első kerületnek.

Udvari bolondnak lenni persze nem egy kétbites feladat

egész embert kíván, hiszen nem egyszerű az úrinép szellemes szórakoztatása: kötelezően gúnyt kell űzni mindenből, mindenkiből - néha saját magából is -; kellő ízléssel, mégis érdekfeszítő módon kell kivitelezni a tréfákat és a változatosság jegyében persze tökön is kell rúgnia magát időnként - hiszen ez a nagyérdemű számára a legkacagtatóbb mutatvány.

Bayerbolond, a bohóc és.... hm, vajon ki lehet az a kecses zöldinges?

Zsóti kiválóan alakítja új szerepét

és a blogján Budavár ügyeit taglaló írásaiban elmegy a végsőkig: nem csupán a csörgősipkát rázza, hanem bizony az öntökönrugás nemes feladatát is elvégzi, szórakoztatóan és felettébb nagy átéléssel.

De miről is van szó?

Bayer április eleji posztjában azt veti az új vezető, Váradiné Naszályi Márta polgármester szemére, hogy nem látja el kötelezettségét, azaz nem adja át a közérdekű adatigénylés során kikért szerződéseket.

Az értő publikum persze már itt kuncogni kezd, értik a viccet: Bayer ugyanis annak a kormányzó pártnak a propagandistája, amely a mai napig titkolózik Paks2, a TAO költések kapcsán, vagy említhetnénk a Tiborcz féle OLAF jelentést, Schmith Mária szerződés és hosszú oldalakon sorolhatnánk azokat az eseteket, a koronavírus részletes fertőzöttségi adataitól egészen Kaya Ibrahim-ig, ahol a kormányzó párt képviselői akár még jogsértés árán sem voltak hajlandóak informálni a népet, azaz végső soron a tulajdonost a tényekről.

Ráadásul pont az a BayerZsolti jajong itt, aki azonnal kiverte a hisztit, amikor a média kiszagolta, hogy a Fidesz-vezetésű 1. kerületi vagyonkezelő asszisztálásával egy düledező pilisi faházat cserélhetett be egy budavári örökbérletre, amiért havonta 31 737 forintot fizet. Megértem, hogy még most is dühös az eset miatt, pláne, miután még a pert is elvesztette az ominózus lap ellen.  

Ám ez még csak a poén felvezetése.

Zsóti szerint tehát az a baj, hogy nem kapja meg az oknyomozáshoz szükséges szerződéseket, majd - dobpergés, feszültség, izgalom.... - hirtelen kiböki, hogy amúgy van nála egy-két szerződés, és annyira haragszik, hogy ezek közül a szerinte kínosabbakat publikálja.

Nem egészen világos, hogy mit fogyasztott reggelire Bayer

- ha fogadni kellene, én a pálinkára tenném a legnagyobb tétet -, ahogy sajnos az sem, hogy a publikált szerződéseket honnan szerezte meg, ha a Várból saját állítása szerint semmit sem kapott.

A történet itt új fordulatot vehet, nagyon reméljük, hogy erről is beszámol majd egy következő bejegyzésében, ugyanis ez így ebben a pillanatban pont olyan, mint egy adatvédelmi incidens. Ha viszont mégis az önkormányzattól kapta, akkor a poszt felvezetése válik teljesen érthetetlenné. Mindebből az máris kiderült, hogy miért nem lett ebből a szerencsétlen emberből inkább oknyomozó újságíró vagy például adatvédelmi szakértő, de – a NAIH bocsásson meg neki - mi egyelőre legyünk elnézőek és tekintsünk át az általa nyilvánosságra hozott dokumentumokat.

Bayer letölthetővé tett két szerződést,

amelyek egy lakás és egy helyiség bérletéről szólnak, és azt állítja, hogy azok Bérlője nem más, mint az új Polgármester egyik tanácsadója. Hogy Bayer szerint kiről lehet szó, azt én inkább nem írom le, mert látom, hogy a nevet a dokumentumban is kisatírozták, ami azt jelenti, hogy nem publikus információról van szó. És bizony jól tette volna Zsolt, ha ő sem írja le, ugyanis ha netán ez egy szociális kedvezménnyel együtt kötött szerződés (és a kifejezetten alacson ár erre utal), akkor bizony Bayer Zsolt érzékeny információkat hozott nyilvánosságra, ami azt jelenti, hogy bizonyosan elkövetett egy súlyos adatvédelmi jogsértést. Persze mondhatná, hogy szerinte egy köztisztviselő szerződéséről van szó, a bibi csak az, hogy a szerződésből ez pont nem derül(het) ki, ő pedig - még ha rá is jön, hogy ki az illető - nemigen hozhatná nyilvánosságra az illető beleegyeztése nélkül a szenzitív adatok miatt.

A NAIH nyilván nem veri majd bilincsbe ezért,

mindenesetre jól látható, hogy ez a derék bolond még nem érti, hogy mit is jelent az adatvédelem 2018 óta, illetve, hogy fogalma sincs a közérdekű adat fogalmáról (csak a "közérdekből nyilvános" dokumentumokban szerepelhetne publikusmódon személyes adat).

Így most csak a Bayer által megnevezett tisztviselő jószándékán múlik, hogy lesz-e ebből adatvédelmi eljárás, leszámítva persze a Bayer rajongói klub első számú sztárját, Orbán Viktort, aki simán lehet, hogy meg tudná védeni liblingjét a törvényes eljárástól - na ez egy érdekes folytatása lenne a történetnek.

A viccnek még nincs vége

ugyanis, ha jobban megnézzük az ellenzéki tanácsadó szerződését, akkor azt láthatjuk, hogy az 2011-ben keletkezett, azaz a korábbi Fideszes polgármester regálása alatt.

És most, mint gátját áttépő áradat: harsan fel a röhögés. Percekig röhögünk, felszabadulva, hörögve, hiszen ekkor válik teljessé a tréfa: Váradiné Naszályi Márta tanácsosát ugyanis egy olyan szerződés kapcsán próbálja besározni, amely a korábbi Fideszes polgármester idejében keletkezett, abban az időszakban, amikor Bayer végrehajthatta a nyilvánvalóan kamu lakáscserét és két örökbérletet szerezhetett családjának Buda várában.

Ilyen a bohóc élete: akkor is kacagnak rajta, amikor már nem viccből esik el.

A manézsban a hangszórókból üvöltő zene és az erős fények még őt is elkápráztatják, így rendületlenül azt hiheti, hogy jók a tréfái, nem veszi észre, hogy valójában már rég nem vele, csak rajta nevetnek, ahogy szánalmasan elkeni a festéket kopaszodó homlokán.