Nem kérdés, hogy vállalnia kell a felelősséget az MSZP videójában nyilatkozó álmentősnek, ám az sem kérdés, hogy a politikai közéletre hatással lesz ez az eset, a kormánypárt és az ellenzék számára egyaránt tartogat feladatokat, és politikai bónuszokat.

Első ránézésre lejátszott ügy

hiszen akinek végtelen felülete van, nem veszíthet, hiszen az válik valósságá, amit Alsóbélatelepre és Szurdokpüspökibe is kiplakátolnak, kidobolnak és amit még az állami TV is bemond naponta úgy százhúsz alkalommal. Amit pedig az ellenzéket illeti, kimatekozhatóan kevés felületét hiába használná nagyon meggyőzően, érvei nem jutnak, nem juthatnak el kritikus tömeghez.

A folyamat viszont nem ennyire egyszerű.

Egyrészt már maga a téma is gondolkodásra késztet.

Hiszen ha leér a falvakba is a hír, arról, hogy vannak álhírek - teljesen mindegy, hogy melyik oldalon - az nyilvánvalóan kivált valamiféle párbeszédet helyben, egymás között arról, hogy mi álhír és mi nem az, hol húzódik a határ a tények, a hisztéria és neadjisten egy politikai álomvilág között.

Ne legyünk persze naívak, nem lesz hirtelen mindenkiből hírelemző, ráadásul mélyek azok az árkok, amik a "mi" tényeinket elválasztják az "ő" álhíreiktől. Ám a folyamat, a diskurzus ettől kezdve már egy másik valóságban zajlik, amelyikben bizony már minden lehet hazugság és tény; s ez máris adukálja a hírfogyasztót - a szürkeállományok eddig kevésbé használt részei lehetnek újra aktívak - pártállástól függetlenül.

Több perre számíthatunk

Legalábbis, ha elég tökös az ellenzék, akkor perelni kell a konzultáció elindításóját - és ez itt egy magas labda: ha valóban álhír szerepel a leendő konzultációban, akkor bizony súlyos, az EU tekintélyét romboló rémhírkeltésről van szó. Igen, rémhírkeltésről, hiszen még e sorok szerzőjét is elrméisztené, ha az EU valóban - a tagságunkat rögzítő szerződéshez képest - túlterjeszkedne és meg akarná mondani, hogy mi magyarok hogy éljünk.

Azt persze tudjuk, hogy a "Mi" tényeinket nem kell alátámasztani, hiszen "tudjuk jól, tudjuk kik", bezzeg az ő álhíreiknek tényeken kell alapulnia, mert ha nem, az alávaló, tűrhetetlen hazaárulás.

De ettől ez még nem lejátszott meccs, és Karácsony Gergő fővárosi győzelme bebizonyította, hogy a felület nem minden, a kormányzati hazugsággyár nem mindenható, Kubatov pedig tévedhet, ha elfáradnak a fejbe oltott hamis gondolatok. S főleg, ha egyre többen használják a fejüket arra, amire Isten teremtette... olvasásra, gondolkodásra, szövegértelmezésre. 

Milyen kár,

hogy a nyilvánosság - az a hatalmi ág, amelynek pontosan az enne a feladata, hogy elemezzen, érvelésre kényszerítsen, vitáknak adjon teret és keresztre feszítse a hazugságokat - már annyira régen nem működik rendesen, hogy lassan hiányérzetünk sincs, sőt el sem hisszúk, hogy van újságírás politikai szponzor nélkül.

Valójában bennünk van a hiba,

fejben már vesztettünk is: nem hisszük naívan, hogy a tények makacs dolgok, simán hagyjuk, hogy a sánta kutyák érjenek célba és elfogadjuk, hogy a hazugság Csernobili penészként világítja be az utcákat, nem perelünk, nem képviseljük érdekeinket.

„Egy este az öreg cherokee indián mesélni kezdett az unokájának arról a csatáról, ami minden emberben zajlik.
Azt mondta:
– Fiam, a csata két farkas között zajlik, akik mindannyiunkban ott lakoznak. Egyikük a Rossz. A düh, irigység, féltékenység, kapzsiság, erőszak, önsajnálat, bűntudat, harag, kisebbrendűség, hazugság, hamis büszkeség, felsőbbrendűség és az ego. Másikuk a Jó. Az öröm, béke, szeretet, remény, nyugalom, alázat, kedvesség, jóindulat, empátia, nagylelkűség, igazság, együttérzés és a hit.
Az unoka elgondolkozott egy pillanatra, majd megkérdezte nagyapját:
– És melyik farkas győz?
Az öreg indián mosolyogva válaszolt:
– Az, amelyiket eteted.”

És bizony nekünk a reményt kellene etetnünk most, a reményt, hogy Sára Botond sem "egyenlőbb" a törvény előtt, Varga Juditnak is lesz miért bocsánatot kérnie, sőt, hogy talán a nemzeti konzultáció írójának is felelnie kell, mert a legfőbb felelősség bizony tagadhatatlanul az övé.

Lehangoló képpel illusztrálta a Miniszterelnök, hogy mit jelent, ha egy munkahelyen elmarad a digitalizálás. Az egész ország számára reményt nyújthat azonban az az őszinteség, amelynek jegyében az Elnök nyilvánossá tette ezt a fogyatékát.

Korábban is hallottuk már, hogy Orbán Viktor nem a technikai haladás embere, ugyanakkor a meglepő módon nyilvánossá vált képen pontosan kirajzolódik, hogy milyen gigászi erőfeszítésekkel jár, ha egy vezető nem akar a korral haladni és még a 21. század második évtizedében is ragaszkodik az iskolában jól bevált megoldásaihoz.

Másrészt büszkék lehetünk vezetünkre, hiszen Orbán Viktor valószínűleg az egyetlen kormányfő Európában, akinek az asztalán nincs számítógép, s aki még büszkéledik is azzal a ténnyel, hogy digitális analfabéta.

Nehéz elképzelni, hogy vajon mit éreznek reggelente a Miniszterelnökségen dolgozó, pár éve diplomát szerzett, és vélhetően komoly digitális tudással rendelkező fiatalabb munkatársak, és hogyan élik meg, amikor szembesülniük kell a napirenddel. Hogy mégis átérezzük, íme a reggeli feladatok listája:

Miniszterelnökség: az Elnök reggeli megérkezése előtti feladatok listája

6.00 Az elmúlt napon érkezett e-mail-ek kinyomtatása (kb 150 darab) két példányban.

6.30 Az e-mail-ek egyik példánya lefűzésre kerül egy új kartondossziéba, a jobb kereshetőség érdekében ABC sorrendbe rendezve, illetve névmutató cetlik alkalmazásával.

6.50 A kinyomtatott e-mail-ek másik példánya a Miniszterelnök asztalára kerül (a kép baloldali széle).

6.55 A tegnapról maradt, nem feldolgozott e-mail-ek felstócolása (baloldalon a nagyobb kupac papír).

7.00 Beérkező hivatali küldemények kinyomtatása 4 példányban (1 pld a Miniszterelnökségnek, 1 pld az Érintett minisztériumnak, 1 pld az elnöki íróasztalra, 1 pedig csak úgy).

7.30 Kimutatás a heti totóeredményekről, a várható győzelmi eredményekről, összefoglaló az előző nap meccseiről (ilyen most nincs a korona miatt, amúgy zöld vastag dosszié az asztal közepén).

7.40. A heti meccsajánlatok a kapcsolódó szolgáltatásokkal és utazási ajánlatokkal (középen, közel a szénsavmentes ásványvízhez).

7.45 A költségvetéshez szükséges háttérszámítások, tervek, vázlatok aznapi állapotának a kinyomtatása, rendszerezése (A képen a nemzeti lobogó melletti kisstóc).

8.30 A korábbi verziók kinyomtatása a szükséges elemzésekhez, összehasonlításokhoz (a kis stóc melletti 3 nagy kupac, dátum szerint rendezve).

8.42 Az aznapi naptárbejegyzések, programok, találkozók, illetve a heti és havi progam kinyomtatása.

8.55 A "bevételek" kimutatásának aktualizálása (titkos dosszié, fekete mappa az e-mailek mellett Lőrinc felirattal).

9.00 Anikó és Ráchel bevásárlólistája (a frissítők mellett közvetlenül) a szükséges közbeszerzési feljegyzésekkel.

9.12 Az OMSZ jelentés kinyomtatása a várható időjárásról, kétóránként frissíteni kell az anyagokat (közvetlenül a focimeccs ajánlatok melletti dosszié).

9.22. A Miniszterelnöki mobiltelefonra érkezett SMS-ek kinyomtatása.

9.24 Az előző napi Facebook bejegyzések és az azokra érkező kommentek kinyomtatása 3 példányban (1pld MInelnök, 1pld iktatásra, 1pld Rogánnak további műveletek támogatására)

9.30 Megérkezik az Elnök.
Fekete tej nélkül két cukor.

Tisztelt Miniszterelnök Úr,

Először is szögezzük le, a digitális írástudatlansága nem az Ön hibája.
Amikor Ön általános iskolába járt, talán még csak a jobban felszerelt bankokban volt számítástechnika, az iskolákban krétával írtak a fekete táblákra, és az oktatás bizony olyannyira a fizikai térben zajlott, hogy a tanár egy-két sallert is simán kioszthatott a nebulóknak. Az egyetemen persze már Ön is találkozhatott volna például a Commodore 16 nevű gépezettel, amelyen azonban még a focis játékok is meglehetőségen gyermetegek voltak - ezért talán a gyártókat lehetne okolni - így nem csoda, ha Őn még ekkor sem lépett a digitális korszak előszobájába.

Bizonyíthatóan Soros a hibás!

A Soros ösztöndíj birtokosaként ugyannakkor már Ön is modern, technológiailag fejlett környezetben tanulhatott, találkozhatott számítógépppel, sőt vélhetően már a dolgozatait is digitálisan készíthette volna el. Soros Györgynek mindazonáltal nem sikerült Önt bevezetnie a digitális társadalom világába, ezért talán leginkább Öt lehet okolni az Ön digitális írástudatlanságáért.
Mindez persze megmagyarázza, hogy miért lehetnek a mai napig kínzó érzései az Ön tanulmányait finanszírozó úr kapcsán.

Miniszterelnök Úr! Van segítség!

A megoldás az Ön íróasztaláról hiányzó, úgynevezett személyi számítógép. Még nem késő Önnek sem, alig pár órás gyakorlás után már Ön is olvashatna dokumentumokat, írhatna leveleket, egy két nap után pedig akár már a böngészést is magabiztosan végezné, sőt nézhetne online meccseket.

Magyarország ennél többet érdemel!

A Fidesz története során első alkalommal szembesül kormányzó pártként egy komolyan vehető, valódi válsággal, és bár szokás szerint magabiztosan kommunikálnak, az intézkedéseik finoman szólva is amatőrök. A Párbeszéd Magyarországért politikusa, Tordai Bence nemes egyszerűséggel alkalmatlannak nevezte Orbánt és csapatát a válság kezelése kapcsán.

A Fidesznek eddig tartott a szerencséje?

Kivétel nélkül, minden komoly traumát baloldali kormányoknak kellett megoldania a rendszerváltás óta, és ha nem is hibátlanul, de megtették a szükséges intézkedéseket, akkor is, ha az a népszerűségük elvesztésével járt, azaz, ha politikailag belebuktak. Röviden vegyük is végig a tényeket, mielőtt még e sorok íróját is kiátkozná a nemzetből az egykori kommunista, aztán ultraliberális-internacionalista, rövid ideig polgári-européer, most éppen neokonzervatív-illiberális Kövér László.

1994-95 Államcsőd közeli helyzet Magyarországon
Az államháztartás hiánya 1994-ben a GDP 8,4%-ára duzzadt, a csőd-közeli helyzetet a Horn-kormány kapta a nyakába, és a Bokros csomag eredményeképpen 1996-ban 3%-ra esett vissza a hiány. Lehet fikázni, de a pocsék helyzetben bevállalták a nehéz intézkedéseket, így Orbán egy stabil gazdaságot vehetett át 1998-ban.

2008 Gazdasági világválság 
Az USA-ból indult és a szakértők szerint 1929 óta ez volt a legnagyobb krízis. Csapnivaló állapotban volt akkor Magyarország, az öszödi beszéd által keltett - és a Fidesz által dagasztott - hullámok és a gazdasági visszaesés miatt Gyurcsán távozott. Bajnai Gondon kormánya azonban 1 év alatt kezelte a válságot, és a Fidesz ismét nyerő helyzetben kormányozhatott.

2015 - Na de mi van a migráncsokkal?
Nem írok himnuszt a Fidesz migráns-válsága kapcsán, mert 2015-ben gazdasági válság nem volt, legfeljebb politikai - a migránsok budapesti feltorlódása ráadásul csak egy pár napos jelenség volt. Az pedig, hogy a vidéki falvakban is rettegni kezdtek a csak TV-ben látott menekültseregtől, a Habony-Rogán duó kreativitását és hatékonyságát bizonyítja. Nagy-Britanniában, Franciaországban és a mediterrán tagállamokban már 20-30 éve ismerik a jelenséget, csak éppen nem a történet habonyi olvasatát - a britek változatában többek között a kelet-európaiaktól, a magyaroktól és lengyelektől kell megszabadulni... Szóval ez nem válság volt, a Fideszes kormány nem megszevedte, hanem kihasználta a jelenséget!

Aki képtelenségeket tud elhitetni másokkal rémtettekre is képes!

Voltaire

Ráadásul a migránskampány során semmiféle kellemetlen intézkedésre nem volt szükség (bár a folyamatos agymosást sokan nyilván kellemetlenségnek számítanák), hiszen a Kormány százmilliárdos kampánysorozata dacáraa milliós menekültáradat soha nem ért idea .

A koronavírus járvány és a kapcsolódó világválság azonban szembemegy a Fidesz politikájával

Nincs ellenzéki és kormányzati koronavírus.

Sikertelenül és nevetségesen próbálkozott Orbán a migránskártya felmutatásával, hiszen a járványt nem illegális bevándorlók hozták be, útlevéllel érkezett repülőjáratokon, majd luxus síparadicsomokból jutott el a legmenőbb helyszínekre, sportolók, színészek, diplomaták, politikusok és milliárdos üzletmemberek terjesztették a kontinensek között. A koronavírust nem lehet azzal vádolni, hogy csak a kamatot szereti, és nem lehet vele szétszakítani a nemzetet, mert itt és most nincsen MI és nincsenek ŐK, csak emberek és egy vírus.

A megoldáshoz szolidaritásra, együttműködésre, empátiára és valódi, mindenkit elérő segítségre van szükség. Na ez pont nem megy a Fidesznek!

Nem a milliárdos vállalkozó haverokat, hanem a munkájukat, megélhetésüket elveszítő kisembereket kell segíteni.

Nem tisztek kellenek, hanem tesztek, nem plakátok ezrei, hanem maszkok, védőkesztyűk milliói kellenek ide. Nem kimeszelni kell a kórházakat, hanem telepakolni életmentő műszerekkel.

Nem csak hatóságra, hanem átláthatóságra van szükség, és őszinteségre, egyszóval rengeteg olyan elemre, ami szöges ellentétben áll a Fidesz illiberális, autoriter politikai habitusával.

És szükség van még civilekre, aktivistákra és segítőkre, akik a frontra mennek ha kell és harcolnak a járvány ellen, vagy éppen ételt szállítanak a rászorultaknak. Ugye emlékszünk még, hogy kiket is vegzált Orbán az elmúlt években?!

Kampány a Korona ellen

Orbán eddigi teljesítménye Tordai Bence szerint elégtelen, a kormányzati intézkedések pedig azt mutatják, hogy a kormány alkalmatlan. És lássuk be, van ebben igazság, nem is kevés.

Elhallgatták a járvány kapcsán meglévő információkat
Míg a demokratikus országok többségében alap, hogy régiónként, városonként lebontva ismertetik a fertőzési adatokat, Orbán gyakorlatilag csak április közepétől közölt információkat, az EMMI pedig megtiltotta, hogy a kórházak tájékoztassák a nyilvánosságot. Ez persze vissza is ütött bizonyos értelemben, hiszen így még erőteljesebben hatnak a közösségi csatornákon elindult történetek a kórházakból tesztelés nélkül hazaküldött köhögő ismerősökről (majd akkor szóljon néni, ha nagy a baj!) és arról, hogy az egészségügyi dolgozók nem kapnak elegendő védőeszközt, s ami van, azt is maguknak kell beszerezniük a (de vajo akkor kihez kerül a naponta bejelentett sokmilliós maszk szállítmány?)

Ha nincs tájékoztatás, ha nincs információ, akkor bizony beindul a fantázia, és ez jóval nagyobb kárt tud okozni a kormánynak, mint a saját maga által kreált korábbi ellenfelek.

Friss hír, hogy a Nemzeti Foglalkoztatási Szolgálat a járvány kezdete óta visszafogta az adatközlést a munkanélküliség kapcsán, pont akkor, amikor nyilvánvalóan nőni fog a munkanélküliség a válság hatására.

A főpolgármester kéréseit teljesen figyelmen kívül hagyják,

Sára Botond, kormánymegbízott lesöpörte az asztalról a főpolgármester kérését arra vonatkozóan, hogy a kórházakból hazaküldött embereket minden esetben teszteljék. Majd amikor beütött a krach, majd szokás szerint Karácsonyra próbálták kenni saját bűnüket. A főváros határozottan kérte a széleskörű tesztelést, ám jóformán választ sem kapott a kérésre, információkat kért és tájékoztatást, ám végül ő is csak a televízióból tudta meg, hogy éppen mit tesz és nem tesz az Operatív törzs.

Nem ismerik a helyzetet, a döntéseket hasra csapva hozzák, és folyamatosan tévednek

Orbánnak nem kellett a tömeges tesztelés, megérzésből úgy ürítette ki a kórházakat, hogy halvány fogalma sem volt arról, hogy egyébként erre tényleg szükség van-e. Tette mindezt úgy, hogy köztudottan az idősek otthonába is a kórházakból került a vírus, azaz lehet, hogy pont ezáltal kap új lendületet a járvány.

Orbán-látnok már 2 hete megmondta, hogy május 3-án várható a tetőzés. Jól hangzik, így beszél egy igazi vagány, viszont a mai napig senki sem tudja, hogy ezt miért gondolta, mire alapozta, eközben viszont simán döntést hoztak arról, hogy pontosan ebben az időszakban megtartják az érettségit. Mégegyszer: a járvány becsült tetőzésének napján. Majd pár nappal később bejelentik, hogy lazítunk a védőintézkedéseken, legalábbis vidéken, ahol a járványhelyzetről a Kormánynak pontosan annyi információja van, mint Budapesten: semennyi.

Senki sem érti, hogy a döntéseket mire alapozzák, a kórházi ágyak üresen állnak, a védőeszközök milliói későbbi felhasználásig raktárakban pihennek, és újra indulhat az élet, akkor is, ha egyébként ez idősek tízezreit viszi el.

Egyre inkább úgy tűnik, hogy a kormány a közvéleménykutatásokra alapozza döntéseit, ha nem népszerű a karantén, akkor lazítanak, és majd akkor lesz újra szigor, ha megtelnek a kórházak.

A koronavírust persze nem igazán érdekelte az elnöki óhaj, és csak nem akar se tetőzni, se eltűnni. Persze, ha valaki 10 éve az ország korlátlann ura, nehez megemészteni, hogy most nem ő fújja a passzátszelet, hiszen ez nem nemzeti konzultáció, hanem országos járvány! 

Orbán emberáldozatot hoz a gazdaságért.

Hat hétig azért voltunk karanténban, hogy felkészülhessen az egészségügy - ezt hallgattuk mostanáig. Ezek szerint az egészségügy nem volt felkészülve. Most Orbán, - amikor saját maga szerint éppen tetőzik ez a valami - újraindítja az életet, hogy ezzel megmentse gazdaságot, és nyilván arra készül, hogy most megtelnek a kórházak, és meghalnak azok az ezrek, akiket majd nem lehet megmenteni. Ezzel gyakolatilag beáldozza az időseket a gazdaság oltárán, úgy ahogy beáldozta az elmúlt hat hetünket az egészségügyi felkészülés oltárán.

Ám ahogy nem tudjuk, hogy volt-e valóban értelme a hatheti karanténnak, ugyanúgy nem tudjuk, hogy a nyitásnak van-e pont most értelme. Nem tudhatjuk, mert nincsenek számok, nincsenek adatok, csak Operatív Törzs, meg rendeleti kormányzás.

A kisgömböc most is hízik, adakozás viszont nuku

Miközben az ellenzéki településeket Orbán ott szivatja, ahol tudja, a pártok finanszírozását megnyesik, Mészáros rutinszerűen nyeri el a tízmilliárdokat a közbeszerzéseken, Rogán pedig nagyot megy a kampányaival. Érdekes módon a NER most is csak visz: azon kívül, hogy Tiborcz vett két lélegeztetőgépet az Uzsoki kórháznak (egy jópont neki) nem látni milliárdos adományokat; hol van ilyenkor Garancsi, mit tesz Mészáros, Szíjj, Paár, Garancsi és Csányi? Hát hol van, és mit csinál ilyenkor az elnökkel folyton a lelátón szotyizó siserehad?

Miközben a piaci úton meggazdagodott milliárdosok már rég a zsebükbe nyúltak: Albrecht Ottó, Gattyán György, Bige László összesen többszáz millió forintos nagyságrendben vásároltak gépeket, felszerelést a kórházaknak, iskoláknak.

Nemcsak alkalmatlan, de érdemtelen is

Most bizonyosodott be, hogy ezek a kormányközeli újgazdagok nem érdemelték meg, az ország közpénzéből harácsolt vagyonukat. Nem véletlen nem adakoznak egyébként, hiszen nagyrészt csak strómanok, nem az ővék az a sok milliárd, az igazi tulajdonos pedig a disznófejű nagyúr, akinek eszébe sem jut, hogy osztogasson, amikor ő pont a gyújtögetéshez szokott hozzá. Javaslom mindenkinek, hogy üsse be a gugli keresőjébe, hogy Orbán + adomány, aztán üljön le mielőtt röhögőgorcsöt kap az első 3 találat jól mutatja, hogy O1G:

Tordai szerint az elnök alkalmatlan

Az ellenzéki politikus szerint "az ellenségkép úgy kell most a Fidesznek, mint egy falat kenyér, hogy eltereljék a figyelmet arról, hogy teljesen alkalmatlanok a helyzet tisztességes megoldására".

illetve azzal vádolja a kormányzó pártot, hogy rossz intézkedéseivel, és a jó intézkedésel elmaradásával emberek ezreinek, tízezreinek az egészéségt, életét veszélyezteti. Ebben a veszhelyzetben sokan örülnénk, ha Tordai Bence tévedne, ám sajnos az helyzet, hogy Orbán kormányának szinte minden lépése azt igazolja, hogy az országot tudatlan pancserek és hatalmi mániában szenvedő beteglelkű politikusok irányítják...

... még egészen pontosan két évig.  

Az egykori újságíró, közismert pártpropagandista Budavár lakójaként ma azt a szerepet tölti be, amit Mátyás király idejében úgy neveztek volna, hogy udvari bolond. 

Az őszi önkormányzati választások komoly változásokat hozott az 1. kerületben, megbukott az előző 20 évben regnáló Fideszes polgármester, és az ellenzéki összefogás átvette az irányítást, azzal az ígérettel, hogy véget vet a kerület kormánypárti kizsákmányolásának, rendbe teszi az ingatlangazdálkodást a kerületben és felszámolja a haveri viszonyokból keletkezett, halandók számára elérhetetlenül kedvezményes parkolási lehetőségeket is.

A blogbejegyzéseiből kihámozható információk szerint azóta Bayer Zsolt fejében meglehetősen összekavarodtak a dolgok, s kisfiús zavarában egyre inkább úgy tűnik, hogy önkéntes udvari bolondja lett az első kerületnek.

Udvari bolondnak lenni persze nem egy kétbites feladat

egész embert kíván, hiszen nem egyszerű az úrinép szellemes szórakoztatása: kötelezően gúnyt kell űzni mindenből, mindenkiből - néha saját magából is -; kellő ízléssel, mégis érdekfeszítő módon kell kivitelezni a tréfákat és a változatosság jegyében persze tökön is kell rúgnia magát időnként - hiszen ez a nagyérdemű számára a legkacagtatóbb mutatvány.

Bayerbolond, a bohóc és.... hm, vajon ki lehet az a kecses zöldinges?

Zsóti kiválóan alakítja új szerepét

és a blogján Budavár ügyeit taglaló írásaiban elmegy a végsőkig: nem csupán a csörgősipkát rázza, hanem bizony az öntökönrugás nemes feladatát is elvégzi, szórakoztatóan és felettébb nagy átéléssel.

De miről is van szó?

Bayer április eleji posztjában azt veti az új vezető, Váradiné Naszályi Márta polgármester szemére, hogy nem látja el kötelezettségét, azaz nem adja át a közérdekű adatigénylés során kikért szerződéseket.

Az értő publikum persze már itt kuncogni kezd, értik a viccet: Bayer ugyanis annak a kormányzó pártnak a propagandistája, amely a mai napig titkolózik Paks2, a TAO költések kapcsán, vagy említhetnénk a Tiborcz féle OLAF jelentést, Schmith Mária szerződés és hosszú oldalakon sorolhatnánk azokat az eseteket, a koronavírus részletes fertőzöttségi adataitól egészen Kaya Ibrahim-ig, ahol a kormányzó párt képviselői akár még jogsértés árán sem voltak hajlandóak informálni a népet, azaz végső soron a tulajdonost a tényekről.

Ráadásul pont az a BayerZsolti jajong itt, aki azonnal kiverte a hisztit, amikor a média kiszagolta, hogy a Fidesz-vezetésű 1. kerületi vagyonkezelő asszisztálásával egy düledező pilisi faházat cserélhetett be egy budavári örökbérletre, amiért havonta 31 737 forintot fizet. Megértem, hogy még most is dühös az eset miatt, pláne, miután még a pert is elvesztette az ominózus lap ellen.  

Ám ez még csak a poén felvezetése.

Zsóti szerint tehát az a baj, hogy nem kapja meg az oknyomozáshoz szükséges szerződéseket, majd - dobpergés, feszültség, izgalom.... - hirtelen kiböki, hogy amúgy van nála egy-két szerződés, és annyira haragszik, hogy ezek közül a szerinte kínosabbakat publikálja.

Nem egészen világos, hogy mit fogyasztott reggelire Bayer

- ha fogadni kellene, én a pálinkára tenném a legnagyobb tétet -, ahogy sajnos az sem, hogy a publikált szerződéseket honnan szerezte meg, ha a Várból saját állítása szerint semmit sem kapott.

A történet itt új fordulatot vehet, nagyon reméljük, hogy erről is beszámol majd egy következő bejegyzésében, ugyanis ez így ebben a pillanatban pont olyan, mint egy adatvédelmi incidens. Ha viszont mégis az önkormányzattól kapta, akkor a poszt felvezetése válik teljesen érthetetlenné. Mindebből az máris kiderült, hogy miért nem lett ebből a szerencsétlen emberből inkább oknyomozó újságíró vagy például adatvédelmi szakértő, de – a NAIH bocsásson meg neki - mi egyelőre legyünk elnézőek és tekintsünk át az általa nyilvánosságra hozott dokumentumokat.

Bayer letölthetővé tett két szerződést,

amelyek egy lakás és egy helyiség bérletéről szólnak, és azt állítja, hogy azok Bérlője nem más, mint az új Polgármester egyik tanácsadója. Hogy Bayer szerint kiről lehet szó, azt én inkább nem írom le, mert látom, hogy a nevet a dokumentumban is kisatírozták, ami azt jelenti, hogy nem publikus információról van szó. És bizony jól tette volna Zsolt, ha ő sem írja le, ugyanis ha netán ez egy szociális kedvezménnyel együtt kötött szerződés (és a kifejezetten alacson ár erre utal), akkor bizony Bayer Zsolt érzékeny információkat hozott nyilvánosságra, ami azt jelenti, hogy bizonyosan elkövetett egy súlyos adatvédelmi jogsértést. Persze mondhatná, hogy szerinte egy köztisztviselő szerződéséről van szó, a bibi csak az, hogy a szerződésből ez pont nem derül(het) ki, ő pedig - még ha rá is jön, hogy ki az illető - nemigen hozhatná nyilvánosságra az illető beleegyeztése nélkül a szenzitív adatok miatt.

A NAIH nyilván nem veri majd bilincsbe ezért,

mindenesetre jól látható, hogy ez a derék bolond még nem érti, hogy mit is jelent az adatvédelem 2018 óta, illetve, hogy fogalma sincs a közérdekű adat fogalmáról (csak a "közérdekből nyilvános" dokumentumokban szerepelhetne publikusmódon személyes adat).

Így most csak a Bayer által megnevezett tisztviselő jószándékán múlik, hogy lesz-e ebből adatvédelmi eljárás, leszámítva persze a Bayer rajongói klub első számú sztárját, Orbán Viktort, aki simán lehet, hogy meg tudná védeni liblingjét a törvényes eljárástól - na ez egy érdekes folytatása lenne a történetnek.

A viccnek még nincs vége

ugyanis, ha jobban megnézzük az ellenzéki tanácsadó szerződését, akkor azt láthatjuk, hogy az 2011-ben keletkezett, azaz a korábbi Fideszes polgármester regálása alatt.

És most, mint gátját áttépő áradat: harsan fel a röhögés. Percekig röhögünk, felszabadulva, hörögve, hiszen ekkor válik teljessé a tréfa: Váradiné Naszályi Márta tanácsosát ugyanis egy olyan szerződés kapcsán próbálja besározni, amely a korábbi Fideszes polgármester idejében keletkezett, abban az időszakban, amikor Bayer végrehajthatta a nyilvánvalóan kamu lakáscserét és két örökbérletet szerezhetett családjának Buda várában.

Ilyen a bohóc élete: akkor is kacagnak rajta, amikor már nem viccből esik el.

A manézsban a hangszórókból üvöltő zene és az erős fények még őt is elkápráztatják, így rendületlenül azt hiheti, hogy jók a tréfái, nem veszi észre, hogy valójában már rég nem vele, csak rajta nevetnek, ahogy szánalmasan elkeni a festéket kopaszodó homlokán.

A pártmédia váteszi képességekkel ruházta fel Orbánt, hívei szinte tévedhetetlennek, született vezetőnek állítják be őt. A valóság viszont az, hogy Felcsút Géniusza az utóbbi időben szinte mindig mellélő, a parlamenti választások óta gyakorlatilag egyetlen terve sem jött be. 

Az A-terv - Európa vezető géniusza

Tudjuk jól, hogy mi volt az A-terv: megszerezni a néppárt irányítását, azon keresztül az EU vezető helyét, majd  bölcs és rátermett vezetőként megteremteni az illiberális európát, aztán Lölőnek adni a kontinens összes közbeszerzését. Abcúg németek, hogy eddig nem nem hagyták!

Erre nyilván nem volt sok esély, de jól hangzott itthon, hogy Orbán akkora hatalmas spíler, hogy még akár az EU első számú vezetője is lehet belőle.

A B-terv - A Néppárt legerősebb tagja

Aztán szép lassan kiderült, hogy a Néppárt egyáltalán nem szimpatizál Orbán terveivel. Akkor jött az a duma, hogy "A néppárt mi vagyunk", illetve, hogy "a Fidesz a Néppárt legerősebb pártja". Ezt már akkor sem tudtam igazából hova tenni magamban, legyintettem hát: a 9 éve tartó folyamatos kampány sok mindent elbír.

A C-terv - a Néppárt egyik tagja

Aztán jött a Sargentini szavazás és a kapcsolódó néppárti pofon. Csúti arcán az igazság pillanatában olyan érzelmek jelentek meg, amelyeket utoljára a Gyurcsány-Orbán vitán láthattunk: a dühös kétségbebeesés, amikor kiderül, hogy mégsem neki a legnagyobb...

Úgyhogy változott a duma: "majd május 26. után eldől minden, amúgy pedig mi vagyunk a legfontosabbak a néppártban".

A D-terv - A Néppárt meg nem értett tagja

A nagy győzelemhez nagy plakátok kellenek nagy üzenetekkel.

Nem volt véletlen a Juncker kampány, de a tévedhetetlen megint túltolta: a néppárti pozíciója akkorát reccsent, hogy tulajdonképpen már akkor eldőlt, hogy a Fidesznek nincs ott tovább helye. Nem volt véletlen mindez, Orbán akkor már rájött, hogy az EU vezetői álom valójában már  kipukkant, az egyetlen esély, hogy őt ne nézzék levegőnek az, ha mégiscsak fontossá válnak az ő kis illiberális pártjának a szavazatai, akkor majd nagyon kell a Néppártnak. Ha viszont őt teszik ki agresszíven, akkor újjal mutogathat, hogy ő aztán szívesen vezetné egész Európát, de Soros már a Néppártba is betette a lábát.

Nem véletlen, hogy nem tették neki meg azt a szívességet, hogy páros lábbal rúgják ki Néppártból.  

Az E-terv - A Néppártból kitett meg nem értett zseni

Wéber ebbe a legutolsó lehetőségbe rúgott bele egy óriásit, amikor kijelentette, hogy márpedig Orbán szavazataival ő nem kíván a vezetői székbe ülni. Ezzel gyakorlatilag képletesen megszabadult az Orbáni öleléstől, és szinte már kitette az ajtón a csúti bűnszervezetét.

Viktorunk néppárti lehetőségei ezáltal hangyányira zsugorodtak.

Hol van ez már az eredeti tervhez képest, amikor ő majd egyesíti a mérsékelt erőket a szélsőjobbal?!

F- terv - Osztrák modellt Európának

Ha középről nem megy, majd szélről támadunk. A fociban ez bizony így megy, a politikában azonban nem. Elvben jól hangzik, hogy majd a jobbközép a jobboldallal összefog és miénk lesz Európa. Valójában azonban ez a létező  legostobább politikai terv (Habonynak kevesebbet kéne Ibizáznia, és kicsit többet dolgoznia), ugyanis egy jobboldali mérsékelt párt összefogása egy szélsőséges párttal jóval nagyobb önfeladás, mint ha egy baloldali, ám szintén mérsékelt párttal fog össze.

Mérsékeltek mérsékeltekkel, radikálisok pedig radikálisokkal tudnak összefogni, és ez az egyetlen helyes út.

Minden más a radikalizálódás felé mutat, ami sem Európának, sem a magyaroknak érdeke.

Amit Orbán képvisel, az csakis Putyin érdeke, hiszen az orosz terjeszkedést, a birodalom növekedését akadályozza az Európai integráció, és a jogállamiság Eu felől érkező követelménye. Az Orbán által hirdetett nemzetek Európája pedig egy csapda, Strache ügye is jól mutatja, hogy Putyin kilóra megveszi a kis szaros nemzeti pártok vezetőit és máris övé fél Kelet-Európa. Orbán azonban már elkötelezett, mindazt a gyakorlatban csinálja, amiről Strache csak pofázott a videón. Ne legyenek kétségeink, a megfelelő videó róla is megvan, csak nem egy bécsi páncélban, hanem a Kreml falai között.

Orbánnak nincs más választása, amikor a Néppártból kiteszik, Putyin pártjába fog belépni, Salvini és Lepen mellé.

Európa nem fog radikalizálódni, Európa békét és szabadságot akar.

Marad a G terv

A nacionalista, oroszos álmodozás ideje kezd lejárni, a valóság erősen kopogtat az ablakon: az osztrák szélsőjobb összedőlt, a hollandoknál Timmersman nyert az exit-poll adatok szerint, és az egész narratívát elrontotta, hogy Strache nyíltan beszélt arról, amit Orbán már meg is valósított. Az illiberális kártyavár omlani készül, a jó Dakota ilyenkor inkább új lóra ül.

Orbán nem érti Európát

Nem érti, hogy hiába van londoni médiaügynöksége, hiába plakátolja tele Sorossal, Nyugat Európában már megtanulták, hogy az ilyen agresszív, mocskos gazemberekkel hogyan kell bánni. Ott van még valódi média, igazi újságírókkal, akiket nem lehet kilóra megvenni, mint az ex-komcsi Bencsiket, a mocskosszájú Bayer Zsoltit vagy a mulyaképű Apáti Bencét. Ráadásul nyugaton még olyan szakma a politika, ahol vitatkozni kell, ütköztetni gondolatokat, ebben pedig vezérünk nagyon nincs edzésben.

És ott, ha valaki nem áll ki vitatkozni, az olyan, mintha beismerné, hogy veszített, mert nem jók a gondolatai, ha nem állják meg a helyüket egy vitában . Timmermans idejött vitatkozott volna, de Orbán gyáván megfutamodott.

A valódi demokráciában az ilyen politikusnak vége van, mint a bokszolónak, amikor már nem vállalja be a meccset, de még megtartaná a trófeát...

Úgyhogy kedves csúti rém, neked marad a G-terv. 

A G terv nem lehet más, csak a rombolás, a karaktergyilkosság és az egybites kampányok. Ezzel a meglévő szervilis 3 millió magyar szavazót még meg lehet tartani egy ideig, viszont pont nem lehet bevenni Európát. Úgyhogy ha itthon még marad is az illiberalizmus pár évig, affelől nyugodtak lehetünk, hogy a falun túli valóságot nem Habony Árpi álmaival fogják telefesteni.

Igaz, valószínűleg ő sem így tervezte, de tény, hogy szakmailag egy perc alatt jobban lealázta a konzervatív újságírást, mint a teljes ellenzék az elmúlt 9 évben.

Az oroszoknak éppen a hazáját áruló Strache videók elemzésével nyitott az eheti Keménymag, benne vitathatatlanul a konzervatív újságírás mai fenegyerekeivel.

Dj Jeszy a tőle megszokott, tróger módon kezelte ezt az ügyet is és a videón látható szereplőket a következő szavakkal kommentálta: 

"...azért az orosz nőknek az ember könnyen bedől, és ha megnézzük a csajt, akkor azért valahol meg lehet érteni szerencsétlen straché-t, főleg hat órányi viszkizés után, hogy ennek a szőke csajnak egy kicsit bedőlt,..."

"... de hogy az enyhén kigyúrt, de már inkább löttyedő félben lévő pólós fiatalembert hogyan tudta komolyan venni Strache, azt még a hat órás viszkizés után is, azt picit furcsának találom. ..."

Jeszy tévedése nem kicsit ciki

Ez a fájától túl messze esett szerencsementes médiabohóc a videó tanúsága szerint meg van róla győződve, hogy a videón Strachéval az a két személy látható, akik csőbe húzták az osztrák nácit.

Ezek szerint Jeszy arra nem vette a fáradtságot, hogy egynél több cikket elolvasson a témában, merthogy szinte minden forrás arról beszélt, hogy az Ausztriai jobbszél teljes összeomlásához vezető videón Strache párttársa Johann Gudenus és felesége láthatóak. És aki csak egyszer rákeres Gudenus nevére, meglátja a képét, azonnal rájöhet, hogy mi a felállás, szóval ez nem rákitszájensz vag oknyomozóm újságírás, egyszerű guglizásról beszélek...

"Ha valaki hülyét csinál magából, az céltáblát rajzol az arcára"
Jeszenszky Zsolt (forrás)

 Jeszyvel legyünk elnézők

Jeszy vitathatatlanul a jobboldali média udvari bolondja, két értéke miatt lehet szeretni, az egyik apjának jól csengő neve, a másik pedig, hogy képes magából pillanatok alatt totál hülyét csinálni bármilyen közegben - na ez most itt is sikerült. Mindezek miatt őt nem korholnám túlságosan, egy szánalmas hülye, akinek nyilván nem számít, hogy kik vannak a videón, teljesen érdektelen, hogy mi történik körülötte, vélhetően az öszödi beszédből is csak a refrént hallgatta meg tízszer, mielőtt felment a politika színpadára, hogy jól megnevettessen bennünket annak idején. Nem az eszéért nem szeretjük, na.

De mi van a többi keménykedővel?

Ott ül a jobboldali, konzervatív média keménymagja, Velkovics Vilmos, Apáti Bence, Dezső Balázs és hallgatják a csörgősipkás mondókáját. Két eset lehetséges:

- ők sem tudják, hogy pontosan kik láthatóak a videón

Ebben az esetben Dj Jeszynek sikerült belőlük totál hülyét csinálni, merthogy ez azt jelenti, hogy egyikük sem nézett utána, hogy pontosan mi történt - nincs ennél csodálatosabb látlelet a jobboldali média szánalmas helyzetéről. Illetve jó pillanat ez, hogy bepillantsunk a Fidesz-média kulisszái mögé: végy egy rakás felkészületlen, de nagyon gyűlölködő figurát, hitesd el velük hogy ők újságírók, és vedd rá őket a legválogatottabb gazemberségekre.

- tudják hogy Jeszy téved, és nem javítják ki

Ebben az esetben ők csináltak magukból hülyét, és nem kicsit... elképzelnem is nehéz, hogy vajon mi járt Apáti Bence fejében, miközben hallgatta a csörgősipkást és pontosan tudja, hogy Jeszy baromságokat beszél... Vajon mi járhatott a fejében, hogy hagyta, és mégsem szólalt meg, nem korrigálta a nyílt színi hülyeséget.

Pedig ha elfogadja Jeszy dumáját, miszerint jól láthatóak a videón az orosz csapdát állító személyek, akkor egy rakás kínos ellentmondás merülne fel az egész ügy kapcsán, merthogy egy csomó kérdés meg lenne válaszolva, például akkor nyilván pillanatok alatt el be lehetne azonosítani, hogy kik szerepelnek a videón.

Köszönjük Jeszy, hogy megint csak magad adod, csináld tovább, abba ne hagyd!

Nem tudjuk, hogy pontosan ki és milyen célból szivárogtatta ki az osztrák szélsőjobb bukását előrejelző videót, pedig ez veti fel a legfontosabb kérdéseket.

A Spiegel annyit közölt csak, hogy bár nem egy postaládába dobott anyagról van szó - akár tehát tudhatják is, hogy kitől kapták, viszont a készítés módja, körülményei, és a megbízó pontos személye egyenlőre homályosak. A csőbehúzás kivitelezése kapcsán felmerült a "Centrum a Politika Szépségéért" elnevezésű akcionista művészcsoport neve is, amelynek egyik tagja az a Jan Böhmermann nevű német komikus, aki már áprilisban viccelődött az osztrák szélsőjobb vezér kokszos Redbull-os tárgyalásáról az oroszokkal -  az előadó mögött álló csatorna természetesen nyilatkozatot adott ki arról, hogy a humorista nem vett részt semmiféle összeesküvésben.

Abban ugyanakkor bizonyosak lehetünk, hogy a videóra rögzített találkozó megszervezése, a megfelelő körülmények kialakítása, a politikus bizalmának megszerzése és egyben gyanújának elaltatása rendkívüli profizmust és nem kevés tőkét is igényelt. Az tehát szóba sem jöhet, hogy egyszerű haverok hétvégi tréfája van a háttérben, ez mindenképpen egy jól szervezett, inkább a titkosszolgálatok munkájára hasonlító akció volt. Azt pedig, hogy Strache komolyan vette a tárgyalópartnerét, és a mögötte sejtett Putyint, egyértelműen bizonyítják a következő napokban kiadott oroszoknak kedvező sajtómegnyilvánulások.

Vegyünk végig néhány lehetőséget a forrás kapcsán, és lássuk meg a medvét!

Osztrák titkosszolgálat

Az egyik legegyszerűbb verzió nyilvánvalóan az, hogy egy hazai titkosszolgálati akció keretében sikerült megmutatni, hogy a kitűnő, hazafiként bemutatkozó Strache valójában simán elárulja a hazáját befolyásért, hatalomért, cserébe pedig simán bekínál gazdasági előnyöket, azaz az osztrák adófizetők pénzét.
A lehetőség ellen szól, hogy meglehetősen ciki, ha a hazai titkosszolgálat a hatalomban lévő kormánykoalíció egyik vezetőjét ilyen módon húzza csőbe. Továbbmegyek, minden országot óvnék attól, hogy saját titkosszolgálata alakítsa belpolitikáját ilyen jellegű csapdák állításával, vagy például megfelelően időzített robbantásokkal.

Politikai ellenlábas

Simán lehetséges, hogy egy osztrák politikus megelégelte a szélsőjobb nyomulását és igaz hazafiként úgy döntött, hogy kisebb vagyont invesztált abba, hogy ez a hazaáruló magatartás lelepleződjön. E verzió mellett szól az, hogy megvan a megfelelő indok: a politikai hatalmi játszma, hadd idézzem Woody Allen örökbecsű szavait:

Dehát ő egy politikus! Őróla nyugodtan el tudom képzelni!
Lefejezte az elnököt, hogy előrébb juthasson!

(Annie Hall)

Orosz titkosszolgálat

Ez technikailag természetesen lehetséges, sőt valószínű. Ám ebben az esetben felmerül a kérdés, vajon amikor Putyin évek óta építi az európai szélsőjobbot, olasz, magyar, francia, és Brexit pártok támogatásába öl milliárdokat, akkor vajon miért buktatná meg az egyik kedvezményezettjét?
Nos, ennek több oka lehetséges:

- a hülyéktől Putyin is megszabadul
Strache teljesen nyíltan beszélt politikai öngyilkossággal felérő hülyeségeket egy olyan szőke nő előtt, aki alig pár órája ismert, és akit ne nyomoztatott le. Ez hatalmas elővigyázatlanság, és egyben óriási kockázat, ami veszélyezteti a további összeesküvések profi végrehajtatását. Ha Putyinnak ez ciki, akkor bizony nincs üzlet. S ha az osztráknak ez nem tetszik, akkor jön a furkósbot egy jókor publikált videó formájában.

- Büntetés
Ha egy fontos orosz kérésre NEM-et mondott Strache, lehetetlent ígért, vagy nem volt hajlandó teljesíteni Putyin parancsát, akkor bizony ez egy méltó büntetés lehet.

- Elrettentés
Ismerve az orosz rafinériát és egyes országok (köztük van sajnos kedves hazánk is) Oroszország felé érzékelhető elkötelezettségét, nem kétséges, hogy a Strache-hez hasonló videók tömkelege létezhet. Ilyen videókkal bizony bármilyen európai politikus hatalmát derékba lehet törni, azaz a hataloméhes, visszavonulóra képtelen pártvezéreket dróton lehet rángatni.
S ha mégsem ugrál úgy az elnököcske, ahogy Putyin fütyül - csúszik a közös biznisz, nem jönnek a bejelentések, nem segítik az orosz szolgálatok munkáját - akkor bizony jöhet a politikai furkósbot. (Ne felejtsük, ha hirtelen nagyon beindulna az élet Paks2 körül a nyáron, az vaskosan ezt a verziót bizonyítja majd.)

Kössük össze a két lehetőséget:

nem tudjuk, hogy mit nem tett meg Strache Putyinnak, ám ha ez büntetés volt, akkor ennek hozadékaként nyilván minden politikus nagyot nyelt, akiről létezhet hasonló videók a Kreml valamelyik titkos széfjében.

Német titkosszolgálat

Viszonylag kerek a történet, ha mondjuk a német titkosszolgálat ügyeskedett, és valahogy hozzáfért olyan anyagokhoz, amelyeket akár az orosz titkosszolgálat készíthetett, a fent vázolt módon és motivációval készített.

Filmbe illő jelenet lenne, ahogy a Strachét figyelő németek Ibizán váratlanul rajtakapják az osztrák szélsőjobbereket az orosz(nak tűnő) személyekkel, aztán egyszer csak felismerik, hogy az oroszok éppen zsarolóvideót készítenek, majd valahogy megszerzik a filmfelvételeket. James Bond irigykedve nézné! 

Ez ráadásul azért is tökéletes húzás lenne, mert ebben a helyzetben a német szolgálat nyilván véletlenül sem ismerteti a forrást, azaz, hogy az oroszoktól lopták a videókat, ahogy nyilván az oroszok sem vallanák be, hogy ilyen kis fáintos házifelvételekkel próbálnák irányítani az európai belpolitikát, másrészt viszont annyira tehetségtelen pojácákból áll az orosz titkosszolgálat, hogy még ezeket a videókat is simán lenyúlják tőlük - az eset ugyebár nem volna egyedi.

Ezt a verziót erősíti, hogy éppen borult a újabb bili: a Deutsche Bank a friss ropogós hírek szerint Trump és Oroszország közötti, milliárdos, pénzmozgást rejtegetett. S ha valóban a németek keményítenek be éppen a jogállamiság védelmében és az orosz nyomulás ellenében, akkor készíthetjük a popcont, nincs még vége az előadásnak!

Kínai titkosszolgálat

A történetnek vitathatatlanul nincsen kínai szála. Ám próbáljuk meg még magasabbról nézni a helyzetet. Putyin gyengíteni akarja Európát, hogy ezáltal megerősödhessen. Egy erős EU ugyanúgy nem érdeke Kínának, mint egy erős Oroszország. Ezzel a mostani botránnyal Kína markánsan profitálna, hiszen az osztrák politikai válság az EU-t sem erősíti (egyelőre), az oroszok Európa-gyengítő tervének a lábon-lövése viszont keresztbe tesz az oroszoknak is.

Nem lehetetlen ez a vonal sem.

Lássuk csak, hogy kikből is áll a Putyin család?

Trump Orbánt ikertestvérének nevezi, Strache Orbán szerint Európa jövője (volt még alig pár napja), Orbán hősének nevezi Salvinit, Trump kedvence Nigel Farage, a Brexit kampány vezére. Tényleg, szinte kitapintható a testvéri szeretet e politikusok között, akiket a közös bevándorló-ellenes marketing bullshit-en kívül két dolog köt össze:

- az EU integráció ellenesség és a

- markánsan feltűnő orosz támogatás.

Nem kétséges, hogy Európának nem az az érdeke, hogy Putyin által pénzelt politikusok verjék szét az alapítók által megálmodott integrációs folyamatot.

Nem kérdés, hogy mi magyarok is egy erős, egységes Európában vagyunk érdekeltek - az összes kormányzati mantra ellenében.

Orbán korábban azt mondta, hogy annak örülne, ha egész Európában az történne, mint Ausztriában.

A helyzet az, hogy most már mi is.

Szokás azt gondolni, hogy a politikai kommunikációt illetően a Fidesz képviseli a valódi minőséget. Amikor a Narancsosok ellenzékben voltak, ez akár még igaz is lehetett, Navracsics Tibor felszólalásai valóban képviseltek egyfajta intellektuális szintet, nemcsak a formát, hanem a tartalmat illetően is. 

Aztán jött a papagájkomandó, Szíjjártó Péter idegesítő Orbán-imitációjával, majd Hoppál Péter pedellusi karizmájával, és csakhamar megtanulhattuk, hogy a Fidesz-szóvivők legfőbb feladata a rezzenéstelen arccal előadott nettó hazudozás bármiről és bárkiről. Ma már nehezen igazán érthető, hogy - persze a lopott százmilliárdok árán vásárolt reklámfelületeken kívül - tulajdonképpen mitől is annyira profi ez a társaság.

Ma pedig már közel a mélypont,

gondolhatnánk, hiszen Kovács Zoltán szóvívői szereplései  leginkább azt bizonyítják, hogy ebben az országban (valahol) létezik olyan közönség, amelynek bármit, de tényleg bármit el lehet adni, a kellő mennyiségű ajzó- és bódítószerek megfelelő adagolásával.

Kovács diplomáját holmáshol, hát persze, hogy a CEU-n szerezte, a legszínvonalasabb hazai egyetem elleni támadás kapcsán viszont a legaljasabb vádakat és hazugságokat éppen az ő szájából hallhattuk az utóbbi években. Nehéz jelzőket találni egy ilyen minősíthetetlen borzalomra - képzeljük csak el, hogy saját, szeretett iskolánkat, kell támadnunk, ahol barátokra, mentorokra leltünk - hasonló esetben Bayer Zsolt a “csúszómászó, idióta féreg” vagy a “szánalmas emberi ürülék” jelzőket használná, és ezzel a mélymagyar jellemábrázolás még nyilván nem érne véget!

Szóval Karácsony másnapján a New York Times egy hosszú cikkben sorolta fel az Orbán rezsim fasisztoid jellegére utaló jeleket, precízen, tényekkel alátámasztva mutatta be, hogy Orbán rendszere miért alapszik hazugságokon jelent veszélyt a demokráciákra.

Kovács Zoltán a helyzet komolyságának megfelelően egy igazán ravasz, mélymagyar érvrendszert alkalmazva, némileg tömören, egyetlen szellemes körmondatban reagált a neves amerikai napilap kritikáira:

“megszokott módon újra szánalmas ostobaságokat harsog a New York Times Magyarországgal és a miniszterelnökkel kapcsolatban”

Ennyi.

Ez a magyar kormány szóvívőjének reakciója egy színvonalas, amerikai napilap meglehetősen komoly és éles kritikaira.

A magyar kormány, illetve annak jelenlegi szóvivője Kovács Zoltán ezzel nem pusztán a New York Times-t vagy annak szerkesztőséget sértő meg, hanem mindazokat a magyarokat is, akik - teljes joggal - elvárják, hogy a kormány komolyan vegye feladatát, a demokratikus értékeket, és a szabad nyilvánosság értékeit!

A Kormány nevében Kovács Zoltán nyilvánosan a magyarok arcába is köpött!

Kovács kétségtelenül a legszánalmasabb és egyben a legaljasabb az eddigi szóvivők között, amiért nyilvánvalóan fontos pártfeladatot kap majd könnyen lenyúlható költségvetéssel - hiszen így megy ez a FőGeci világában, a kisGeciknek bizonyítaniuk kell hűségüket, hogy jutalmul a Vezérrel együtt nyúlhassanak bele a közösbe nagykanállal szívlapáttal kamionnal.

Nekünk, tisztességes magyaroknak

emlékeznünk kell majd a Kovács Zoltán, Szijjártó Péter, Hoppàl Péter nevekkel fémjelzett aljasságokra, a szóvivőnek nevezett szemétkupacok munkájára, mert amikor véget ér ez a Narancsos Rémálom, akkor olyan országot kell felépítenünk, amelyben az ilyen gátlástalanul hazudozó férgek nem kaphatnak majd szót, felületet és busás jutalmat a magyar nép szembeköpéséért!

A jogi helyzetet lehet csűrni csavarni, ám valójában a Fidesznek és a hírhamisító pártpropagandistáknak kellene eltakarodnia a köztévéből. Azonnal. Az igazság mellett valójában a jog is a tüntető ellenzékiek mellett van, még akkor is, ha a hatalom ezt nem hajlandó elfogadni.

A polgári jog szabályai alapján a birtokost birtokvédelem illeti meg, ha birtokától jogalap nélkül megfosztják, vagy birtoklásában jogalap nélkül háborítják. A birtokost a birtokvédelem mindenkivel szemben megilleti. A birtokvédelmi igény érvényesítése érdekében elsősorban a jegyzőhöz, illetve a bírósághoz tudunk fordulni –  Origó

Először: kié is köztévé?

Nem kérdés, hogy a közé. Az adófizetők forintjaiból üzemeltetik, tehát nem egy vagy több párté, nem a kormányé, nem az államé, hanem a magyaroké.

Másodszor: kit fosztottak meg jogalap nélkül a birtokától a köztévé birtokosát?

Természetesen a magyar népet, azaz a tulajdonost. A helyzet úgy áll, hogy az üzemeltető, azaz az MTVA ellopta a KÖZ TÉVÉJÉT és a törvényben meghatározott célok helyett a pártállamot irányító kormány szándékai szerint irányítja azt.

A birtokost, azaz a magyar népet illetné meg teljesen jogosan a birtokvédelem, nem pedig a tévét eltulajdonító párt által kinevezett hírhamisítókat.

Harmadszor: Ki fosztotta meg a magyar népet a birtokától?

Az, aki a hírhamisítókat meghatározott céllal az intézmény élére kinevezte és propagandagyárat csinált a közszolgáltatásból. Ez pedig nem más, mint Orbán és Áder, hiszen kettejük aláírása kell a pozíció betöltéséhez.

És mivel ehhez asszisztál a jegyző és az őrző védő cég is, a magyar népnek nincs más választása, oda kell menni és el kell foglalni, mert megilleti, mert fizet érte, és azért, mert a szabad média a szabad társadalom alapvető eleme.

Elég volt a pártállamból, elég volt az állami hírhamisítókból, elég volt az állami hazudozásból!

El kell zavarni Orbánt, nincs más megoldás!

Nehéz nem észrevenni a párhuzamokat a két csibész vezető történetében. Orbán valószínűleg a szívére hallgatott, amikor védelmébe fogadta a jelenleg börtönbüntetése elől bujkáló diktátortársát, barátját, illetve politikai mentorát.

Nem kétséges: a miniszterelnök ezen az ügyön sokat veszíthet.

Nyilván lesznek, akik bekajálják, hogy ez a bemenekítés jogszerű volt, vagy, hogy a Soros által támogatott baloldali kormányok elől menekülő hasonszőrű diktátoroknak sokkal, de sokkal erkölcsösebb dolog segítséget nyújtani, mint például a szír polgárháború borzalmai elől menekülő szerencsétleneknek. És nyilván létezik egy olyan értelmezési keret, miszerint "tessék, már megint megmutatta ez a faszagyerek az abcúg labancfattyának, hogy mi a magyar vircsaft".

Azonban ez az egész sztori már messziről orrfacsaróan büdös. A nemzetközileg körözött ex-macedón elnököt már az albán határ átlépések után fogadó magyar diplomaták, a segge alá tett magyar nagykövetségi autó, kérelmének "különleges" kezelése; mindez egyértelműen azt mutatja, hogy Orbán személyesen döntött a mentőakcióról (a másik fél oldaláról nézve: Gruevszki telefonjában nagyobb eséllyel volt meg Orbán száma, mint a makedón magyar nagykövetség, vagy a Bevándorlási és Állampolgársági Hivatal központi száma); Utóbb az ügy kommunikálása, a kormányzati közlemények, a jobboldali sértelmiség gyenge kommentárjai pedig színtisztán az értetlenkedés és hazudozás egyvelégét mutatják nem igazán mondhatók konzisztensnek.

Bizony ez az ügy csúnyán besározhatja Orbánt.

Akkor vajon miért védi meg Orbán ezt a gazembert?

Érdemes egy picit összefoglalni a párhuzamosságokat.

Egy a kamu, egy a mantra

Gruevszki
találta fel a STOP SOROS szlogent, amely láthatóan felforgató erővel bír a demokratikus gondolkodást illetően elmaradottabb olyan társadalmakban, ahol a szólásszabadság elsősorban a politikai hazugságok, a gyűlöletszítás és az antiszemitizmus gátlástalan, állami szinten történő terjesztésében nyilvánul meg.
Orbán
kétségtelenül az a politikusa, aki a legsikeresebben hasznosította Gruevszki Soros-ellenes politikai sablonját.

USA barátjából Putyin bábja

Gruevszki
hatalomra kerülésekor még amerikai barát politikusként hirdetett nyugatos programot, majd szépen fokozatosan Putyin szövetségese lett. 2015-ben már csak politikai kaméleonként nevezte őt a nyugati média.
Orbán
hatalomra kerülésekor még a nyugat barátjaként óvta az ország vezetőit a Putyinnal való együttműködéstől, majd alig 4 évvel később már Putyintól tudta meg, hogy orosz hitelből akarja megvalósítani Paks 2-t, és hogy majd verseny nélkül adja a munkát a Roszatomnak (megjegyzem, ez tényleg az évszázad üzlete. az oroszoknak).

Erős kormány, stabil ország

Gruevszki
büszkén verte a mellét arra, hogy milyen stabilan kormányozza országát, nagy országépítőként próbálta történelmi tettként bemutatni országrablását. Aztán valahogy a valóság mégiscsak győzni tudott, és tessék, alig két évvel az elveszített választások után az erőskezű illiberálisból már csak egy börtön elől futó menekült maradt.
Orbán
százmilliárdokkal kampányolt, minden eszközt bevetett, hogy hatalmát megőrizze és ez 2018-ban még sikerülhetett neki. Ám Gruevszki példája egyértelműen bizonyítja, az illiberális rendszerek is véget érnek egyszer és bizony, Orbán is a szőnyeg szélére (vagy inkább a börtön közelébe) kerülhet abban a pillanatban, amikor a nép egy picikét tisztábban látja az Orbáni politika zsákutcáját, illetve az ellopott ezermilliárdokat.

A bukta tárgya: luxus közpénzen

Gruevszki
egy luxusautó saját célra történő beszerzése miatt bukott meg, amely látványosan mutatta be rendszerének korrupt mivoltát.
Orbán
kálváriaja nemrég kezdődött meg a Garancsi-féle magángépek és a luxushajó kapcsán. Nagy hullámokat vert és még nem látjuk a középtávú következményeit, egy biztos, még nem értük az ügy végére. 

Orbánnak már most elképesztő károkat okoz ez az ügy

belpolitilailag és külpolitikailag egyaránt, mert arcul köpte saját törvényeit, egy olyan bűnözőt rejteget, aki a saját népének okozott károk kapcsán nem hajlandó letölteni a rá jogerősen kiszabott büntetést. Nincs sem jogi, sem erkölcsi, sem politikai igazolása a történetnek, ez pusztán egy gazember gesztusa egy másik gazember felé.

És itt nemcsak erről van szó. Az a magyar miniszterelnök, aki tiszteletet követelt magának Európától és óriásplakáton hirdette, hogy itt mindenkinek be kell tartania a törvényeket, akinek az aláírása még szinte meg sem száradt a Néppárt által elé tett nyilatkozaton, amin kerek-perec vállalta, hogy keresztény, és demokrata sőt, tulajdonképpen bármit bevállal, aminek a betartására később senki sem kényszeríthetné, na szóval most ugyanez az ember:

- nem tartja tiszteletben a makedón bíróságok ítéletét,
- magasról szarik a védelmezettje elleni nemzetközi elfogatóparancsra,
- megsérti a magyar menekültjogi törvényt, amit éppen ő szigorított,
- simán a makedónok arcába hazudik,
- simán a magyarok arcába hazudik, és
- röhögve beint a Néppártnak, akik pont egy hete iratták vele alá, hogy demokrata lesz, és keresztény, és nem vizel a koktélosvödörbe a választási kampányzáró bulin.

De akkor miért ez az öntökönszúrás?

Ami most Gruevszkivel történik, az bizony Orbánnal is megtörténhet. Ennek a rendkívül erős kormánynak ugyanis a legtöbb tagja sittre kerül abban a pillanatban, ha Polt Péter védelmező kezei eltűnnek a történetből. És ismerve gerincességét és erkölcsi érzékenységét Gruevszkihez hasonlóan Orbán is gyáva szarként fog menekülni a börtön elől, sohasem fogja beismerni hazugságait és bűneit, és csak a börtön rácsai törik meg talán az arcára merevedett hatalmi gőgöt.

Vélhetően tehát Orbán egy picit "saját magát is megmenti", amikor Gruevszkinek menedéket nyújt a felelősségre vonás és a letöltendő börtönbüntetés elől. S miközben esténként az EU pénzekből felújított Schossberger-féle menekültkastély kandallója előtt üldögélve együtt kortyolgatják Csányi prémium vörösborait, valószínűleg Orbán fejében is egyre élesebben lüktet a kérdés:

vajon ő kihez menekül majd, amikor a valóság bekopog az ablakon?