Lázár János párás szemekkel a magyarok szemébe néz és bejelenti, hogy a bürokráciacsökkentés jegyében a kormány több mint hetven állami, országos háttérintézmény, költségvetési szerv átszervezését, illetve megszüntetését tervezi. Álom ez, vagy valóság?

Az elbocsájtások célja az Orbáni kommunikáció szerint az, hogy ne kelljen felélnünk a jövőt. A miniszterelnökséget vezető miniszter példának hozta a szomszédos országokat, ahol a magyarhoz képest szerinte 30%-kal kisebb a bürokrácia, vagyis ennyivel kevesebben dolgoznak a közigazgatásban.

Ejha!

De hiszen 2010 óta más sem hallunk, csak azt, hogy végre jó pályán haladunk, az ország jól teljesít, a reformok működnek és minden jobban megy, mint az elmúlt 8 évben. Ráadásul még mindig nincs hivatalosan lefújva a vélhetően csak állami támogatással működtethető, tehát az adófizetők szempontjából luxusberuházásként értékelhető Paks 2., folyamatosan épülnek a stadionok, Matolcsy aranytalicskával hordja ki a pénzt az MNB-ből az alapítványaiba, az Exim-bank pedig nyitva áll bárkinek, aki már belekóstolt a felcsúti paksi mogyorójába.

A választásokig ráadásul alig 2 év maradt, ilyenkor már nem szokás ujjat húzni a szavazópolgárokkal, nem szokás tömegesen elbocsájtani és nem illik meghúzni a derékszíjat.

Akkor viszont miért van éppen most szükség a bürokráciacsökkentésre?

Miért kellett Lázár Jánosnak alig 1 hónap alatt újratervezni a teljes közigazgatást, hogy ezáltal 70 intézmény összes költségét kihúzhassa a költségvetésből? Mi ez a fene nagy sietség?! Íme, néhány lehetőség.

1. Ideje megértenünk, hogy a Fidesz tagjai talpig becsületes államférfiak

Lehet, hogy mégiscsak Simicska Lajos volt a rosszfiú? És most, hogy ő már nincs, Orbán végre megvalósíthatja a valódi álmát: kis állam, jól működő, modern rendszerek, olcsó áram Paks2-től, stb. Lehet, hogy végre megláthatjuk az alagút végében a fényt és az elmúlt 5 év csak az előkészítés verejtékes időszaka volt. A bürokrácia csökkentés annak a bizonyítéka, hogy józan államférfiak ülnek a kormányrúdnál, akik nem félnek meghozni olyan döntéseket, amelyek egyértelműen ártanak a megítélésüknek.

2. Fogy a pénz, márpedig osztogatni kell valamiből

A Nemzeti Együttműködés rendszere arról szól, hogy közösen költik el az emberek pénzét. Az EU források csökkenése miatt márpedig az egész rendszer veszélybe kerül, az egység megtartásához tehát újabb forrásokat kell találni. A bürokrácia csökkentésével felszabadítható pénz lehet az egyik vészforgatókönyv a Paks 2. bedőlése esetére.

3. Az EU számon kéri Orbán Viktoron a magyar reformok eredményeit

A sikeres reformokról áradozó kampány különösen azért vicces, mert a baloldali kormányok minden reformját elgázoló Orbán kormány 2014-ig olyan határozottan kerülte ennek a szónak még a használatát is, mintha már a kimondása is fertőző lenne.

Nem tudnék egyetlen olyan változtatást sem felidézni 2010 óta, mit reformnak lehetne nevezni. Amikor a Narancs Kommandó valamihez hozzányúlt, ott általában nagyobb és költségesebb struktúrák jöttek létre. Az ellenzékben tett ígéretek ellenére a bürokrácia folyamatosan nőtt, az adózás még bonyolultabb lett, az államtitkárok száma szinte megduplázódott, a közoktatást sikeresen kinyírták, a felsőoktatástól pénzt vontak el, az egészségügyhöz pedig hozzá sem mertek nyúlni (itt lett volna a legfontosabb egy beavatkozás, de a többi eredmény ismeretében jobb, hogy nem csináltak semmit).

Hogy mégis mitől működnek a magyar reformok, az komoly rejtély. A politikusok számára mondjuk nyilván reform erejű eredmény, hogy:

• a politikusok rokonai is gond nélkül részt vehetnek a pályázatokon,
• az MNB azt tesz a magyarok pénzével, amit csak akar,
• az állami föld azé lehet, akinek hosszabb nyelve van,
• a főügyész a miniszterelnök beosztottja, tehát nem kell eljárást indítania a kormány barátaival szemben,
• ha a bíróságok rosszul döntenek, majd jól megnézhetik magukat.

De félre a tréfával!

Az utóbbi 10 évben elképesztően sok pénzt kaptunk arra, hogy az állam, a közigazgatás működését racionalizáljuk. És ezt a pénzt nyilván nem kérheti rajtunk számon senki, ugyanakkor megkérdezhetik, hogy mi volt az eredmény!

• Csökkentek-e az állam működésére szánt kiadások? NEM
• Kevesebben dolgoznak a közigazgatásban? NEM
• Egyszerűbb és átláthatóbb a rendszer? NEM

És ez bizony nagy baj.

Úgyhogy valamit tenni kell, mielőtt Brüsszel kiveri a hisztit. És nyilván nincs annál egyszerűbb mint kirúgni pár tízezer embert! Sőt, a kormány így sok legyet üthet egy csapással:

• Az EU száját be lehet fogni, hiszen 10%-al csökkenni fog a közszolgák száma.
• Tényleg csökkennek a költségek, jöhet még négy stadion és három alapítvány!.
• A megmaradó közszolgák hűségesebbek lesznek, hiszen nem akarnak lapátra kerülni.
• A választásokon majd jól elmondhatják, hogy javultak a mutatók, mert működnek a reformok.

A teljesség kedvéért és mindannyiunk örömére idézek néhány hangzatos ÁROP (Állam Reform Operatív Program) projekt elnevezést. Ezek már lezárt, elszámolt tevékenységek (2007-13-ig), amelyek alapján mindenki eldöntheti, hogy mit is gondol a közigazgatás modernizálásának jelenkori történéseiről!

- Civil szervezetek működési környezetének javítása
- Korrupció megelőzése és a közigazgatás áttekintése
- A jó állam koncepció támogatottságának növelése az együttműködés speciális területeinek erősítéséve
- Korrupciós Kockázatok feltérképezése
- Jogszabályok és folyamatok egyszerűsítésének koordinációja
- Kormányhivatalok szervezetfejlesztése
- Teljesítményértékelési képzések
- Roma felzárkózás módszertani támogatása
- Új közszolgálati életpálya
- Tudásalapú igazságszolgáltatás-fejlesztés
- Dereguláció és eljárások egyszerűsítése
- Minőségi jogalkotás
- Komplex felzárkóztató programok készítése a leghátrányosabb helyzetű kistérségeiben
- Stratégiai irányítás megújítása a központi közigazgatásban
- A jogszabály előkészítési folyamat racionalizálása
- Közszolgáltatások versenyképességi szempontú javítása

 Na de akkor meg hol van itt a baj?

A helyzet az, hogy mi polgárok ebből sem jöhetünk ki jól. Az állam karcsúsítására, a rendszerek hatékonyabb működtetésére már elképesztő mértékben költöttünk EU pénzeket. Az, hogy mégsem történt semmi érdemleges, azt jelzi, hogy a pénzt sajnos azonban másra költöttük. A közigazgatási folyamatok racionalizálása, a bürokrácia korszerűsítése, a papírmentes közhivatal, a hálapénz mentes közegészségügy, a versenyképes felnőtteket kitermelő oktatás megteremtése csak több éves előkészítéssel valósítható meg.

A Fidesznek komoly eredmény elérésére esélye sincs, úgyhogy inkább egyszerűen kidobnak pár tízezer embert a hajóról.

Egy hónap alatt Lázár Jánosnak pedig csak arra volt esélye, hogy kitaláljon egy újabb hazugságot és a szokásos mantrával feldíszítve megpróbálja nekünk eladni. A törvényszerűen keletkező káoszt viszont csak később lehet érzékelni, egyrészt azért, mert tényleg van tartalékkapacitás a bürokráciában, másrészt pedig azért, mert a rengeteg csúszást, sorbaállást jó ideig mindenki egyéni problémaként fogja értékelni - pontosan ugyanúgy, ahogy a KLIK is csak 4 évvel az indulása után vált rendszerszinten érzékelhető és elviselhetetlenül kitapintható problémává. Jó eséllyel tehát mindez már nem az ő gondjuk lesz, hanem a következő kormányoké.

Ma már csak mosolygok, amikor Lázár a jövőnk felélésétől félt Bennünket. Sőt, szerintem már ő is.