A Vezér dicsősége leáldozott: ünnepi beszédében eredményről nem tudott, a problémákról nem mert beszélni, dörgedelmesen megfenyegetett 8 millió magyart és láthatóan élvezte, hogy - életében talán utoljára - közel százezer emberhez szólhat. Aztán az emberek hazamentek, jött a fagy, leesett a hó, mintha az égiek már meghozták volna döntésüket: tavasszal lehet mégis Karácsony.

Fideszes ismerőseim mintha kifogytak volna az Orbán mellett szóló érvekből.

A korrupció kapcsán már csak annyi telik tőlük, hogy "Ugyan már, hiszen mindenki lop", és sajnos elfelejtik, hogy a Fidesz prominensei nem szemlesütve, szégyenlősen hizlalták a Vezér és a Párt svájci bankszámláit, hanem a pofánkba röhögve, nyíltan raboltak el minden mozdíthatót és ha valaki rákérdezett, nem tagadtak, hanem még büszkék is voltak a hadizsákmányra. Nekik Magyarország fontos, naná!
Ha pedig nevén nevezem a problémát, azzal kell szembesülnöm, hogy migráns-párti vagyok és Soros fizetett embere. Egyébként, ha már itt tartunk.

Sorosról, migrációról nem tudunk beszélgetni

Abban egyetértünk, hogy ez az egyik legsúlyosabb probléma. Én ezt egy grandiózus kormányzati néphülyítésként (és egyben hűtlen kezelésként!) kezelem, szerintük viszont az ország megvédéséről van szó. Nem értem, hogy miért félnek olyan emberektől, akiknek egyébként eszük ágában sincs idejönni, hiszen egy jobb életre vágynak, ők pedig nem értik, hogy szerintem miért Ausztria a jó példa, ahol a 20% bevándorlónak köszönhetően nincs munkaerőhiány és hogy nem volt recesszió az elmúlt 15 évben. 

A magyarok elvándorlásáról sem tudunk beszélgetni

Ők legszívesebben betiltanák a kivándorlást, elfelejtve, hogy pontosan azért nem szerettük a kommunizmust, mert nem voltunk szabadok, egyfolytában meg akarták nekünk mondani, hogy hol és hogyan éljünk, dolgozzunk. Orbán egy árva szót nem szólt a kivándorlás problémájáról, és nem véletlenül nincs mondanivalója, hiszen ugyanannyira felel ő ezért a nemzeti katasztrófáért, mint annak idején Horthy a 600.000 magyar deportálásáért.

Apropó, Horthyról sem tudunk beszélgetni

Nem értem, hogy miért olyan nagy szám, hogy a Kormányzó 20 év alatt egészen a szélsőjobbig kormányozta a hazát, majd kiszolgálva a Magyarok igényeit kiszolgáltatta a gazdaságot a németek túlerejének, belevitte a Hazát egy vesztes háborúba, tevőlegesen asszisztált ahhoz, hogy német vágóhidakra kerüljön a vidéki zsidóság és orosz földön haljon meg 300.000 magyar katona. Abban egyetértünk, hogy nem véletlenül Horthy lett Orbán nagy idolja, hiszen neki is sikerült már sok minden Horthy eredménylistájáról: a Fidesz kormányzat az oroszok zsebében van, hatszázezren ismét elhagyták a hazát, az elnök pedig személycsere nélkül tolódott annyira szélsőjobbra, hogy Vona Gábor már valódi demokratának tűnhet a megváltozott politikai környezetben.

Ők azt mondják, hogy azért kell Orbán, mert nincs más alternatíva.

Ezt nem értem.
Ha például az autószerelőm háromszorosan túlárazza a munkáját, kilopja a motort a kocsimból, megpróbálja újra eladni nekem és amikor számon kérem a hazugságát akkor egyszerűen a pofámba röhög, akkor világos a helyzet, nem viszem hozzá a kocsit soha többet, akkor sem, ha ő teleplakátozza az utcát a hirdetéseivel.

Vajon miért tennék másképp, ha a miniszterelnökömről van szó?!

Szerintem ELVBŐL NEM SZAVAZHATOK ARRA, akiről már tudom, hogy sorozatosan átvert, meglopott, hazudott, majd a saját szennyesét másra húzta; migránsokra, Sorosra, Eu-ra, Ensz-re mutogatott, miközben a kampánydumái alapján a családi vacsoránál reflexből, köszönés nélkül kellett volna levágnia a saját veje kezét már évekkel ezelőtt.  

Ők pedig nem értik, hogy szerintem CSAK ALTERNATÍVA VAN.

Orbánnak már nincs víziója, nincsenek valódi tartalommal bíró üzenetei, és ahogy négy éve, most sem világos, hogy a rettegésen és a gyűlöleten mit kínál a magyaroknak.

Ehhez képest a másik oldalon van tartalom. Karácsony Gergő, Szél Bernadett és (ha hajlandó) Vona Gábor esélyt kaphatnak arra, hogy egy olyan új, politikai erőteret hozzanak létre, amelybe már nem fér bele az orbáni populizmus, az arrogáns, elszámoltathatatlan hatalomgyakorlás, és amely tisztességesebb, vállalhatóbb politikusokat termel ki. Egy olyan világot, amelyben mi magyarok azt érezhetjük, hogy van valódi beleszólásuk a közös ügyek alakulásába.

A változás az egyetlen alternatíva,

amihez ellenzéki együttműködés szükséges.
Aki együttműködik korábbi politikai ellenfeleivel az elveszítheti hitelességét sajátjai előtt, tehát igen komoly kockázatot vállal.
Aki viszont elszabotálja az együttműködést  - azaz nem vesz részt a választási győzelemhez szükséges stratégia megvalósításában  - annak majd saját választói előtt is vállalnia kell majd a felelősséget a kudarcért. Érthető tehát, hogy a választók szempontjából kínosan lassan, de formálódik az a laza, de hatékony együttműködés, amely képes közösen leváltani a Fidesz-rezsimet és megteremteni egy igazságosabb, élhetőbb Magyarországot.

Mi magyarok pedig - mindannyian: konzervatívok, liberálisak, nacionalisták és internacionalisták - akkor végre újra vitatkozhatnánk, beszélgethetnénk, érdemben, valódi ügyekről, fontos kérdésekről. Nem fantom-migránsokról, ürgebőrbe bújtatott, titkosított üzeneteket tartalmazó dobozokról, hanem arról, hogy hogyan lehetne valóban hatékonyabb, gazdagabb és élhetőbb hely ez az ország.

Csak a Jóisten tudja, hogy mit hoz Április 8., az viszont biztos, hogy most március 18-án esik a hó, jegesek az utak és napokig fagy várható. 

Mintha még a Jóisten is azt üzenné: Lehet Most Karácsony.