Szokás azt gondolni, hogy a politikai kommunikációt illetően a Fidesz képviseli a valódi minőséget. Amikor a Narancsosok ellenzékben voltak, ez akár még igaz is lehetett, Navracsics Tibor felszólalásai valóban képviseltek egyfajta intellektuális szintet, nemcsak a formát, hanem a tartalmat illetően is. 

Aztán jött a papagájkomandó, Szíjjártó Péter idegesítő Orbán-imitációjával, majd Hoppál Péter pedellusi karizmájával, és csakhamar megtanulhattuk, hogy a Fidesz-szóvivők legfőbb feladata a rezzenéstelen arccal előadott nettó hazudozás bármiről és bárkiről. Ma már nehezen igazán érthető, hogy - persze a lopott százmilliárdok árán vásárolt reklámfelületeken kívül - tulajdonképpen mitől is annyira profi ez a társaság.

Ma pedig már közel a mélypont,

gondolhatnánk, hiszen Kovács Zoltán szóvívői szereplései  leginkább azt bizonyítják, hogy ebben az országban (valahol) létezik olyan közönség, amelynek bármit, de tényleg bármit el lehet adni, a kellő mennyiségű ajzó- és bódítószerek megfelelő adagolásával.

Kovács diplomáját holmáshol, hát persze, hogy a CEU-n szerezte, a legszínvonalasabb hazai egyetem elleni támadás kapcsán viszont a legaljasabb vádakat és hazugságokat éppen az ő szájából hallhattuk az utóbbi években. Nehéz jelzőket találni egy ilyen minősíthetetlen borzalomra - képzeljük csak el, hogy saját, szeretett iskolánkat, kell támadnunk, ahol barátokra, mentorokra leltünk - hasonló esetben Bayer Zsolt a “csúszómászó, idióta féreg” vagy a “szánalmas emberi ürülék” jelzőket használná, és ezzel a mélymagyar jellemábrázolás még nyilván nem érne véget!

Szóval Karácsony másnapján a New York Times egy hosszú cikkben sorolta fel az Orbán rezsim fasisztoid jellegére utaló jeleket, precízen, tényekkel alátámasztva mutatta be, hogy Orbán rendszere miért alapszik hazugságokon jelent veszélyt a demokráciákra.

Kovács Zoltán a helyzet komolyságának megfelelően egy igazán ravasz, mélymagyar érvrendszert alkalmazva, némileg tömören, egyetlen szellemes körmondatban reagált a neves amerikai napilap kritikáira:

“megszokott módon újra szánalmas ostobaságokat harsog a New York Times Magyarországgal és a miniszterelnökkel kapcsolatban”

Ennyi.

Ez a magyar kormány szóvívőjének reakciója egy színvonalas, amerikai napilap meglehetősen komoly és éles kritikaira.

A magyar kormány, illetve annak jelenlegi szóvivője Kovács Zoltán ezzel nem pusztán a New York Times-t vagy annak szerkesztőséget sértő meg, hanem mindazokat a magyarokat is, akik - teljes joggal - elvárják, hogy a kormány komolyan vegye feladatát, a demokratikus értékeket, és a szabad nyilvánosság értékeit!

A Kormány nevében Kovács Zoltán nyilvánosan a magyarok arcába is köpött!

Kovács kétségtelenül a legszánalmasabb és egyben a legaljasabb az eddigi szóvivők között, amiért nyilvánvalóan fontos pártfeladatot kap majd könnyen lenyúlható költségvetéssel - hiszen így megy ez a FőGeci világában, a kisGeciknek bizonyítaniuk kell hűségüket, hogy jutalmul a Vezérrel együtt nyúlhassanak bele a közösbe nagykanállal szívlapáttal kamionnal.

Nekünk, tisztességes magyaroknak

emlékeznünk kell majd a Kovács Zoltán, Szijjártó Péter, Hoppàl Péter nevekkel fémjelzett aljasságokra, a szóvivőnek nevezett szemétkupacok munkájára, mert amikor véget ér ez a Narancsos Rémálom, akkor olyan országot kell felépítenünk, amelyben az ilyen gátlástalanul hazudozó férgek nem kaphatnak majd szót, felületet és busás jutalmat a magyar nép szembeköpéséért!