Nehéz nem észrevenni a párhuzamokat a két csibész vezető történetében. Orbán valószínűleg a szívére hallgatott, amikor védelmébe fogadta a jelenleg börtönbüntetése elől bujkáló diktátortársát, barátját, illetve politikai mentorát.

Nem kétséges: a miniszterelnök ezen az ügyön sokat veszíthet.

Nyilván lesznek, akik bekajálják, hogy ez a bemenekítés jogszerű volt, vagy, hogy a Soros által támogatott baloldali kormányok elől menekülő hasonszőrű diktátoroknak sokkal, de sokkal erkölcsösebb dolog segítséget nyújtani, mint például a szír polgárháború borzalmai elől menekülő szerencsétleneknek. És nyilván létezik egy olyan értelmezési keret, miszerint "tessék, már megint megmutatta ez a faszagyerek az abcúg labancfattyának, hogy mi a magyar vircsaft".

Azonban ez az egész sztori már messziről orrfacsaróan büdös. A nemzetközileg körözött ex-macedón elnököt már az albán határ átlépések után fogadó magyar diplomaták, a segge alá tett magyar nagykövetségi autó, kérelmének "különleges" kezelése; mindez egyértelműen azt mutatja, hogy Orbán személyesen döntött a mentőakcióról (a másik fél oldaláról nézve: Gruevszki telefonjában nagyobb eséllyel volt meg Orbán száma, mint a makedón magyar nagykövetség, vagy a Bevándorlási és Állampolgársági Hivatal központi száma); Utóbb az ügy kommunikálása, a kormányzati közlemények, a jobboldali sértelmiség gyenge kommentárjai pedig színtisztán az értetlenkedés és hazudozás egyvelégét mutatják nem igazán mondhatók konzisztensnek.

Bizony ez az ügy csúnyán besározhatja Orbánt.

Akkor vajon miért védi meg Orbán ezt a gazembert?

Érdemes egy picit összefoglalni a párhuzamosságokat.

Egy a kamu, egy a mantra

Gruevszki
találta fel a STOP SOROS szlogent, amely láthatóan felforgató erővel bír a demokratikus gondolkodást illetően elmaradottabb olyan társadalmakban, ahol a szólásszabadság elsősorban a politikai hazugságok, a gyűlöletszítás és az antiszemitizmus gátlástalan, állami szinten történő terjesztésében nyilvánul meg.
Orbán
kétségtelenül az a politikusa, aki a legsikeresebben hasznosította Gruevszki Soros-ellenes politikai sablonját.

USA barátjából Putyin bábja

Gruevszki
hatalomra kerülésekor még amerikai barát politikusként hirdetett nyugatos programot, majd szépen fokozatosan Putyin szövetségese lett. 2015-ben már csak politikai kaméleonként nevezte őt a nyugati média.
Orbán
hatalomra kerülésekor még a nyugat barátjaként óvta az ország vezetőit a Putyinnal való együttműködéstől, majd alig 4 évvel később már Putyintól tudta meg, hogy orosz hitelből akarja megvalósítani Paks 2-t, és hogy majd verseny nélkül adja a munkát a Roszatomnak (megjegyzem, ez tényleg az évszázad üzlete. az oroszoknak).

Erős kormány, stabil ország

Gruevszki
büszkén verte a mellét arra, hogy milyen stabilan kormányozza országát, nagy országépítőként próbálta történelmi tettként bemutatni országrablását. Aztán valahogy a valóság mégiscsak győzni tudott, és tessék, alig két évvel az elveszített választások után az erőskezű illiberálisból már csak egy börtön elől futó menekült maradt.
Orbán
százmilliárdokkal kampányolt, minden eszközt bevetett, hogy hatalmát megőrizze és ez 2018-ban még sikerülhetett neki. Ám Gruevszki példája egyértelműen bizonyítja, az illiberális rendszerek is véget érnek egyszer és bizony, Orbán is a szőnyeg szélére (vagy inkább a börtön közelébe) kerülhet abban a pillanatban, amikor a nép egy picikét tisztábban látja az Orbáni politika zsákutcáját, illetve az ellopott ezermilliárdokat.

A bukta tárgya: luxus közpénzen

Gruevszki
egy luxusautó saját célra történő beszerzése miatt bukott meg, amely látványosan mutatta be rendszerének korrupt mivoltát.
Orbán
kálváriaja nemrég kezdődött meg a Garancsi-féle magángépek és a luxushajó kapcsán. Nagy hullámokat vert és még nem látjuk a középtávú következményeit, egy biztos, még nem értük az ügy végére. 

Orbánnak már most elképesztő károkat okoz ez az ügy

belpolitilailag és külpolitikailag egyaránt, mert arcul köpte saját törvényeit, egy olyan bűnözőt rejteget, aki a saját népének okozott károk kapcsán nem hajlandó letölteni a rá jogerősen kiszabott büntetést. Nincs sem jogi, sem erkölcsi, sem politikai igazolása a történetnek, ez pusztán egy gazember gesztusa egy másik gazember felé.

És itt nemcsak erről van szó. Az a magyar miniszterelnök, aki tiszteletet követelt magának Európától és óriásplakáton hirdette, hogy itt mindenkinek be kell tartania a törvényeket, akinek az aláírása még szinte meg sem száradt a Néppárt által elé tett nyilatkozaton, amin kerek-perec vállalta, hogy keresztény, és demokrata sőt, tulajdonképpen bármit bevállal, aminek a betartására később senki sem kényszeríthetné, na szóval most ugyanez az ember:

- nem tartja tiszteletben a makedón bíróságok ítéletét,
- magasról szarik a védelmezettje elleni nemzetközi elfogatóparancsra,
- megsérti a magyar menekültjogi törvényt, amit éppen ő szigorított,
- simán a makedónok arcába hazudik,
- simán a magyarok arcába hazudik, és
- röhögve beint a Néppártnak, akik pont egy hete iratták vele alá, hogy demokrata lesz, és keresztény, és nem vizel a koktélosvödörbe a választási kampányzáró bulin.

De akkor miért ez az öntökönszúrás?

Ami most Gruevszkivel történik, az bizony Orbánnal is megtörténhet. Ennek a rendkívül erős kormánynak ugyanis a legtöbb tagja sittre kerül abban a pillanatban, ha Polt Péter védelmező kezei eltűnnek a történetből. És ismerve gerincességét és erkölcsi érzékenységét Gruevszkihez hasonlóan Orbán is gyáva szarként fog menekülni a börtön elől, sohasem fogja beismerni hazugságait és bűneit, és csak a börtön rácsai törik meg talán az arcára merevedett hatalmi gőgöt.

Vélhetően tehát Orbán egy picit "saját magát is megmenti", amikor Gruevszkinek menedéket nyújt a felelősségre vonás és a letöltendő börtönbüntetés elől. S miközben esténként az EU pénzekből felújított Schossberger-féle menekültkastély kandallója előtt üldögélve együtt kortyolgatják Csányi prémium vörösborait, valószínűleg Orbán fejében is egyre élesebben lüktet a kérdés:

vajon ő kihez menekül majd, amikor a valóság bekopog az ablakon?