A Fidesz arra építette a választási törvényt, a politikai tér-foglalósdit és a teljes kampánystratégiáját, hogy az ellenzéknek csak akkor lehessen esélye kormányt váltani, ha a sokszínű, egymással versengő erők képesek egy jelölt mögé felsorakozni. A közös jelöltet aztán egyetlen jól irányzott médiaössztűzzel darabokra lehet szedni a médiában és máris jöhet még négy év a hatalomban - ahogy ez többé-kevésbé meg is történt 2014-ben. Még 2017 végén is úgy tűnt, hogy ez a stratégia legyőzhetetlen. De akkor miért és hogyan omlott össze alig 3 hónap alatt a Fidesz legyőzhetetlenségének a mítosza? Íme a legfontosabb szempontok.
Nem egy ellenfél maradt talpon
Egyszerre 3-4 teljesen különböző ellenfélre tüzelni nem lehet hatékonyan. Vona, Karácsony, vagy Szél Berni támadásához teljesen eltérő üzenetek kellenek, a párt tartalmilag teljesen kiüresedett, jelenlegi definíciója enyhén szólva zavaros - még a tábor összetartására sem alkalmasak a baloldali, jobboldali vagy éppen náci üzenetek, ezért volt szükség külső ellenségek folyamatos szállítására - ilyen helyzetben pedig érdemi, értékek és politikai célkitűzések mentén képtelenek érdemi vitára bárkivel. A Sorosozás, migránsozás nem egy nagyszerű eszköz volt a sok közül, hanem jóformán az egyetlen, ellenben politikai vitákra teljesen alkalmatlan lehetőség, hogy a teljesen megvezetett, de túlságosan is heterogén szavazóbázist elvigyék az urnákig.
Az összefogás nem materializálódott
nem volt bejelentett, nagy összeborulás vörös szőnyegekkel, Soros-szűzlányokkal és külföldi adományokkal, csak sajtóban üzengetés és finnyáskodó politikai egyeztetgetések a saját karakterük megőrzésére kényesen ügyelő pártvezetőkkel, ahol rendre az derült ki, hogy valójában nincsenek is olyan nagy különbségek a pártok célkitűzései között, a kedvencem Szigetvári Viktor és Fekete-Győr András pénteki beszélgetése volt, ahol percekig dolgoztak azon, hogy meghatározzák, hogy tulajdonképpen miben is különböznek. - megjegyzem, meggyőző volt, de sajnos nem sikerült megértenem.
A Fidesz fegyvereire méretezett támadási felület tehát nem volt, ugyanakkor helyben mindenhol megtörténhetett a csoda. A Fidesz országos ellenfélre számított, a fő csapásokat azonban majd helyben szerzi. A választók így vélhetően jóval aktívabbak maradnak, mintha egy izzadtságszagú, eleve kínos összefogás esetén beindultak volna a "márpedig a Gyurcsánnyal/Vonával/LMP-vel soha" reflexek.
A soros plakáton lévő Soros drótkerítés-vágó különítmény látható módon nem jött létre, és erősítette azt az érzetet, hogy a Fidesz hazudik...
A kamuhullám csúcsa, ami már a Fidesz-szavazók egy részének is sok volt
Megjegyzem, Németh Szilárd és valószínűleg a többi Fidesz-vezető is értette a cselt, de tenni ellene nem tudtak. Pont mint a Halálcsillag, ami arra volt kitalálva, hogy bolygókat robbantson szét, de a kicsiny és fürge X-szárnyú gépekkel azt is ki lehetett pukkasztani.
A Soros kampány kifújt
Az ország egy ideje már Sorosozós és migránsos vicceken röhög, az állami Propaganda TV-t egymás között már csak Migráns 1-esnek nevezzük, és bizony a Fidesznek köszönhetően ez már tényleg olyan,mint egy politikai paródia: ami egyfajta Izaura-hatást váltott ki - még vannak, akik gyűjtést szerveznek a rabszolgalány kiszabadításáért, de a legtöbben már csak diszkréten elviselik a napi húsz perc hülyítést, vagy egyszerűen csatornát váltanak.
Kifújt, ciki, avitt és unalmas, úgyhogy a jómunkásember inkább kimegy a korzóra és eszik egy Gyrost a töröknél.
Ez van.
Nem maradt hiteles Fideszes
Ez tagadhatatlanul Simicskának is köszönhető, a fontosabb Fidesz megszólalókat szisztematikusan alig egy hónap alatt tette vállalhatatlanná Lajos médiája, igen, pont ugyanazokkal a bevált eszközökkel, amiket négy éve Simon Gábor is megtapasztalhatott a kampány csúcspontján. Fura érzés lehetett Orbánéknak a szerszám túloldalára kerülni - és új tartalom nélkül a Fidesz képtelen volt valódi ellenlépésre - feljebb tekerték a Soros-potmétert, ennyit tudtak a fiúk.
Kiégett, kifüstölt, használhatatlanná vált a teljes Fideszes vezérkar.
A Fidesz adatelemzői lábon szúrták magukat
Túlságosan fontos volt a jó eredmény kimutatása, és annyira örömteli volt a saját tábor rajongása, hogy számukra nem is számított, hogy 10-ből már csak 2-3 ember volt hajlandó elmondani a véleményét, nem vették észre, hogy a megkérdezettek gyakran kamuztak:
hát persze, hogy a Fideszre szavazok te kis köcsög, naná, majd pont Neked mondom meg az igazi véleményemet, mit?!
Kubatov Hódmezővásárhely óta valószínűleg csak széttárja a kezét, ha a várható eredményről kérdezik: a listákat Hódmezővásárhelyen bizony leselejtezte a valóság, ezek után mit tudhat ő?!? Bármi, és bárhol megtörténhet...
A társadalom politikailag ismét akitivizálódott
Hát ezt elsősorban magának köszönhette Orbán, Bencsik András teljesen jól mondta, hogy túltolták a hülyeséget, amivel párhuzamosan összevesztek a világ civilizáltabb felével, miközben a legkülönbözőbb keleti gengszterekkel és diktátorokkal hetyegtek büszkén és fittyet hányva a kritikus hangokra.
Túltolták, miközben viszont a társadalom a várakozásokkal ellentétben nem hülyült el - az ő kis buborékukat kivéve persze. És nem vették észre, hogy hirtelen trendi lett a politika, amihez nyilván sok lökés kellett; a Momentum friss lendülete, Bödöcs életműve, Emőke és Gábor is, az "ugye Elios még", a kisebb és persze az óriásira dagadó korrupciós botrányok, az urizálás és cinizmus, az Olaf, a Simicska által uralt felületek hatékony alkalmazása, és persze a hab a tortán: a Hódmezővásárhelyi győzelem.
Mindezekkel a Fideszben nem tudtak számolni, mert nem szerették a valóságot, és ezért nem is ismerték a saját politikai csinnbummcirkuszukon kívüli világot.
No persze, azt most reflexből, nagy pofával tudták harsogni, hogy a "a világ aljas módon be akar avatkozni a választásba, bezzeg az öszödi Fidesz-hiszti - miszerint "nekünk magyaroknak jogunk van hozzá, hogy megismerjük a tényeket a választások előtt - a feledés diszkrét homályába veszett. Külföldi ügynökök, az árnyékhatalom, a Soros-erők, az EU/Olaf és végül az ENSZ hibáztatása pedig nyilván nagyon frappánsan hangzik egy ideig, ugyanakkor a lelke mélyén még a Fidesz-szavazók is tudják, hogy csókolom, az a valami, ami lassan már az állukig ér, az nem külföldi ármány, hanem egy meglehetősen büdös, barnás-színű, sűrű folyós lötty, aminek az egyik politikailag értelmezhető szinonimája az, hogy valóság.
Jó reggelt Fidesz, jó reggelt valóság!
