A miniszterelnök ma ismét egy erőset jelentett ki, egész pontosan azt mondta, hogy: "nem tudjuk elfogadni, hogy valahol máshol - nem Felcsúton, nem Budapesten, nem Magyarországon - döntsék el, hogy nekünk kikkel kell együtt élnünk". A helyzet az, hogy ebben tökéletesen igaza van. Csak sajnos meglehetősen szelektív a memóriaja, és úgy tűnik már megint elfelejtette bevenni a reggeli Kavintont.

EU csatlakozás, 2004

A miniszterelnök a barátai által végzett közvélemény kutatásokra hivatkozva szeret olyanokat mondani, hogy a magyarok így meg úgy döntöttek erről vagy éppen arról. Viszont 2004-ben egy konkrét népszavazáson eldöntöttük, hogy egy európai államközösség, az úgynevezett "Európai Unió" tagjaként szeretnénk a sors csapásaival szembenézni, hiszen a terheket így nem egyedül kell elviselnünk, hanem egy menő és elég gazdag klub tagjaiként. Az Elnök az e döntés eredményeképpen ölünkbe hulló mézescsuporból természetesen előszeretettel eteti családját és kedves barátait, ugyanakkor a kapcsolódó kötelezettségeket csak nagyduzzogva vagy egyáltalán nem szereti teljesíteni.

A magyarok tehát már eldöntötték Felcsúton és Budapesten is, hogy egy menő klub tagjaként akarják intézni ügyeiket, amikor tehát Orbán azt mondja, hogy "nem tudjuk elfogadni" - akkor joggal merül fel a kérdés, hogy vajon hol volt ő 2004-ben, miniszterelnökként hogy mondhat ilyen idióta dolgokat, illetve, hogy milyen bogyókat kell beszedeni ahhoz, hogy ennyire hatékonyan hagyjon ki az emlékezete.

Szavazójog a külhoni magyaroknak

Éppen Orbán volt az, aki foggal körömmel ragaszkodott ahhoz, hogy az elszakadt területeken - tehát véletlenül sem Magyarországon - élő polgároknak osztogassunk szavazójogot, ami konkrétan azt jelenti, hogy pont ő szerette volna, hogy ne Felcsúton, ne Budapesten, és még csak ne is Magyarországon döntsenek arról, hogy az ő fejére kétharmados korona kerülhessen és az Ő miniszterelnökségével kelljen együtt élnünk 4, 8 vagy akár 20 évig (és persze ennek hozadékaként a vasutaskartell-gyerekkel, az olajmaffia fejével, az amerikai off-shore lovaggal, az agyafúrt koronaőrrel és az örökkénövő lakás tulajdonosával).

Ragaszkodom tehát ahhoz, hogy aki A-t mond, mondjon B-t is, azaz az EU kvóta megoldása elleni petícióra kerüljön rá, hogy az elszakadt, tehát jelenleg nem Magyarországhoz tartozó területekről se döntsenek arról, hogy a Magyarok milyen vezetőkkel éljenek együtt most, jövőre és bármikor a jövőben!

Javaslom tehát, hogy minden igaz magyar ember vonuljon a Parlament elé és ajándékozzon egy csomag Kavintont a Miniszterelnöknek, hátha visszatér az emlékezete, sőt talán még a gerince is visszanő egyszer.